Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)
Ezeknek a kanalasmalmoknak fejlettebb változatai azok a kései, 18. századi horizontális vízikerekű malmok, amelyek vízgyűjtő tóban vagy toronyban tartalékolt vízmennyiség segítségével folyamatosan tudtak őrölni (Spanyolország). Mint a legtöbb fontos jelenség, tárgy, eszköz, szerkezet, a vízimalom esetében sem tudjuk, mikor kezdte az ember tudatosan használni a víz erejét valamiféle munka végzésére. Ezzel a kérdéssel egészen egyszerűen arra keressük a választ, mikor állította munkába az ember a vízikereket, annak akár horizontális, akár vertikális változatát? A vízikerék ugyanis az energia-felvevő szerkezet, amely a víz egyenes vonalú mozgását körforgássá tudja átalakítani, s a forgás síkjától függően akár eleve alkalmas pl. a vízszintesen fekvő malomkő meghajtására (horizontális vízikerék), akár pedig forgássíkot változtatva, egy, vagy akár több áttételi elem beiktatásával (vertikális vízikerék). BRAUDEL, Fernand szerint a zseniális művelet az volt, amikor a vízikereket minden bizonnyal római mérnökök - függőleges helyzetbe állították. Erre vonatkozó első adataink időszámításunk első évszázadából valók. Ehhez közbe kellett iktatni forgássík-változtató és egyben sebességet növelő áttételi elemeket, a fogaskereket és a pálcás orsót. 2 ' Ezzel az első igazi gépet alkották meg. Azért fontos megállapítás ez, mert a klasszikus kor kutatói generációkon keresztül egyetértettek abban, hogy az ókor általában is és a Római Birodalom kora külön is a gyenge technikai fejlődés, sőt stagnálás kora volt. A legszembetűnőbb kivétel, ami ezt a szabályt „erősítette", maga a vízimalom, aminek meglétét, működését a római korból nem lehet tagadni. Vitruvius leírásából ismerjük meg először a vízimalmot, amelynek rekonstrukciós rajzait minden valamirevaló szakkönyv közli. Ez egy alulcsapós egykerekű, egyjáratú, vagyis egy pár kővel őrlő vízimalmot mutat elénk. Az őrlőszerkezete a kézimalmokétól nem csupán méretében különbözik, hanem energiaközvetítő áttételi rendszerében is. A forgó felső kő tengelyére egy pálcás orsót erősítettek, amelynek pálcáiba a vízikerék tengelyén lévő fogaskerék fogai kapcsolódnak, s hajtják meg ezáltal a felső malomkövet. 11. kép. Bolgár csutorások esztergapadja (NAGY László 1940. 11. ábra) 21. BRAUDEL, F. 1985. 354-355.
