Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bálint János-Buzás Miklós-Cseri Miklós-Sabján Tibor: Egy tarcsafalvi lakóház bontásának tapasztalatai

A település Tarcsafalva a Nyikó völgyében, Kobátfalvától északra, a Konyha-patak mentén fekszik, Udvarhely megyében, Székelykeresztúrtól cca. 30 km-re. Első említése az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben szerepel.

4 Közepes méretű völgyi falu, szabálytalan telekkiosztással, esetenként halmazosodott településrészekkel. A falu legrégebbi épületét, a középkori templomot 1898-ban elbontották. A harangláb viszont még ma is áll, olvasható feliratán; „1734 Georg Pálfi" szöveget találtuk.

5 Ez megerősíti a kutatásaink azon eredményét is, miszerint a báró Pálfi család volt a település legnagyobb földbirtokosa, egyszersmind kegyura is. Közeli rokonságot tartottak a magyar történelemben oly fontos szerepet játszó gróf Pálfy családdal. A földterületek több mint felét birtokolták, s kisebb birtokosok, kisnemesek (mint pl. Szilveszter, Tamási stb. családok) vagy jobb módú székely családok is szoros rokonsági-gazdasági kötelékekkel kapcsolódtak hozzájuk. A falu lakossága színmagyar még ma is. 1850-ben 374 fő, 1900-ban 342 fő, 1941-ben 401 fő, 1992-ben 200 fő lakta. Vallási tekintetben a lakosság 90%-a unitárius, 5% református és 5%-a római katolikus.

6 Az erős családi kötelékek és a településen belüli endogámia a hadas településforma kifejlődését eredményezte, melynek emlékei még ma is fellelhetők. A megélhetés alapja a földművelés mellett az állattartás, ezen belül is a juhászat, illetve az erdőművelés-fakitermelés volt. A földnélküli vagy résztelkes parasztok számára a bárói birtokon történő bérmunka biztosította a megélhetést. Trianon után, a közeli városok ipari fejlődése következtében felerősödött a városba ingázás, sőt a folyamatos elköltözés is, melyet a népességszám sajnálatos fogyása is jelez. Már iskola sem működik a faluban. A lakóház A 45. számú lakóház a falu északi felében, a Félszegen található, a Konyha-pataktól cca. 30 méterre. A mestergerenda felirata szerint 1780-ban épült, az út tengelyével párhuzamosan délkeleti-északnyugati tájolásban. A helyi körülményekhez képest viszonylag kicsi és szabálytalan alakú lakótelken egy kétfiókos keresztcsűrt, (a fiókban istálló van kialakítva) találtunk, de korábban udvari kemence, sütőház, szekérszín is tartozott hozzá. Az udvar bejárati kiskapuja 1946-ban épült; a településen fellelt egyéb analógiáknak megfelelően gazdagon faragott, díszített. A kiskapu szemöldökfáján az alábbi feliratot találtuk: „Épült 1946 Istvánffi László és neje Varga Gizella". 4. ORBÁN Balázs 1868. I. 113. 5. Lásd még ehhez: BALOGH Ilona 1935. 61.. 185. 6. VARGA E. Árpád 1998. I. 237.