Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Bálint János-Buzás Miklós-Cseri Miklós-Sabján Tibor: Egy tarcsafalvi lakóház bontásának tapasztalatai
A lakóháznak első ház-konyha-hátsó ház-pitvar-tornác-plnce alaprajzi beosztása volt. Minden helyiség külön bejárattal rendelkezett, a pince az udvarról volt megközelíthető. A felmérésekből kiderült, hogy az alaprajz nem szabályos téglalap forma. A hátsó ház önmagában is szélesebb, mint az első ház és a mellette lévő tornác együttvéve. Ez utóbbinak a vonala a hátsó ház sarka mellé fut, megtörve a homlokzat egyenes vonalát. A ház alapozása a helyi patakból szedett görgeteg kőből készült, melyet meglehetősen szabálytalanul raktak össze, sarat használva kötőanyagnak. Az első ház alá a természetes tereplejtést kihasználva pincét építettek, ugyanezen görgeteg kövekből. Felmerülhet a lehetősége annak, hogy a pince korábbi, mint a lebontott lakóház, de erre nem találtunk egyértelmű bizonyítékokat. 7 A pince bejárata az udvarról nyílt úgy, hogy a kőfalban lévő nyílást a tornác talpgerendájába is belevésték. Ennek magyarázatát a bontás során sikerült megnyugtatóan tisztázni, kiderült ugyanis, hogy a pincét eredetileg a tornácról lehetett megközelíteni, majd ennek a lejáratnak a megszüntetése után vágták a bejáratot a tornác alatti falba. Korábban tehát a pitvarból egy ajtón keresztül falépcsőkön lehet lemenni a pincébe, s a lejárat felett egy kis ablak biztosította a természetes megvilágítást és a szellőzést. A pincének az utca felé 2 ablaka nyílott, melyeket lefalazva találtunk. Meggyőződésünk, hogy a pince összes ablaka sohasem funkcionált egyazon időszakban. A pince felső lezárását erős keresztgerendás födém biztosította, melyre 7,5-8 cm vastag fenyőpallókat fektettek. A széles pallókat faszegekkel rögzítették a gerendákhoz, a hézagokat alulról felszegeit hornyolt lécekkel zárták el. Az épület borona- falazatának tölgyfából kibárdolt talpgerendáit két sorban fektették egymásra. Az élére állított szögletes talpgerendák sarkait fecskefarkas lapolással, illetve lapolással és rovással kapcsolták egybe. A talpgerendákra gerezdre rakva fektették a megmunkálatlan fenyőfa boronákat, vagy helyi nevükön rakófákaX, melyek sarkait keresztfejes kötésekkel rótták össze úgy, hogy a túlnyúló boronák végeit szorosan a fal mellett lefűrészelték. így ezek végei alig álltak ki a falsíkokból. 1. kép. Hátsó ház homlokzata (a fényképeket DEIM Péter készítette) 7. A lakóház bontása után BENKŐ Elek régész és DEMETER István felkereste a helyszínt és szondázó kutatásokat végeztek. Az előkerült kerámiaanyag alapján és a ház alaprajzának megtörése miatt gondolták a pincét régebbinek, de ennek egyértelmű eldöntéséhez alaposabb régészeti kutatás kellene.
