Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

SIMONFFY Emil: Társadalmi és gazdasági viszonyok a 18-20. században a Balaton-felvidéken

desúr és a volt úrbéresek által addig közösen használt földterületeknek (legelő, erdő stb.) szétválasztása. A végrehajtás alapját Mária Terézia úrbérrendelete adta. Az ennek során készített urbáriumok, úrbéri táblák tiszti jelentések és a kilenc kérdőpontra adott feleletek nyújtották az alapot.

12 Először is meg kellett állapítani a jobbágytelkek és zsellérhelyek számát. Mária Terézia korától kezdve 1848-ig történtek változások. A Mária Terézia-féle A jobbágyfelszabadításkor rendezéskor telek zsellér telek zsellér Balatonfüredi járás 213 9/16 250 199 419 Keszthelyi járás 158 2/8 346 203 414 Tapolcai járás 246 6/8 536 316 1/8 894 Összesen: 618 9/16 1132 718 1/8 1727 Csak azokat a helységeket vettük számításba, amelyekről mindkét időpontban rendelkezünk adatokkal. Összesen 92 helység tartozott a három későbbi járáshoz, ebből összehasonlítható volt 57 helység, tehát a helységek 62%-a. 24 helység a jobbágyfelszabadításkor kuriális jellegű volt, ebből nyolcban Mária Terézia korában sem volt úrbériség, a többiben akkor 31 jobbágytelket és 242 zsellérhelyet vettek számításba, ezek 1848-ig vagy megszűntek, vagy nem minősültek úrbéri jellegűnek. A megszűnt jobbágytelkeknek több mint fele Vigánton volt, itt az 18. században is szerződéssel rendelkeztek, így kérdéses lehetett a telkek úrbéres jellege. A megszűnt zsellérhelyek is valószínűleg kuriális zsellérek és nem úrbéresek által lakottak voltak. Egyes esetekben a peres iratokból kiderül, hogy Mária Terézia korában sem számították őket jogosan az úrbéresek közé. A kis- és középnemesi családok is - a létszámnövekedéseik eredményeképpen - allodizálhatták úrbéreseik földjeit, erre a kibecsülésre a jogszabályok lehetőséget is adtak. Nem vettük a fenti összehasonlításban számításba azt a három mezővárost, Keszthelyt, Tapolcát és Tihanyt, ahol nem voltak jobbágytelkek. Itt ugyanis az úrbéri tabellába vagy a különböző kimutatásokba felvett „zsellérek" száma nem a földdel való ellátottságot vagy annak hiányát jelentette, hanem a mezővárosi közösségben való részvétel mértékét meghatározó házjogok számát. E három mezővárosban a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor 796 zsellért írtak össze. Teljesen indokolatlan volna és hamis képet adna a házas zsellérként számba vett mezővárosi polgárokat a falvak zselléreivel azonos kategóriában kezelni. Tehát az összehasonlítható 57 helységben közel százzal, 16%-kal növekedett a jobbágytelkek száma nyolcvan év alatt, azonban a balatonfüredi járásban 7%-os a csökkenés, a másik két járásban bekövetkezett 28%-os növekedéssel szemben. 12. SIMONFFY Emil 1960.; SIMONFFY Emil 1980.