Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

SIMONFFY Emil: Társadalmi és gazdasági viszonyok a 18-20. században a Balaton-felvidéken

ság káros következményeire. A réteken sokszor nem lehetett sarjút kaszálni. A 18. század első felében már általános a kétnyomásos gazdálkodás, és ezen a nyomásos rendszernek a 19. század második felében bekövetkezett megszűnéséig nem tudtak változtatni, ha történtek is kísérletek a háromnyomásos rendszerre való áttérésre. Nem állt rendelkezésre szabad földterület a szántóföldi termelés kiterjesztésére (Somogy megyében az áttérés új területek bevonásával történt).

8 Az egész területünkön nagy szerepet játszott a szőlőtermelés a középkortól (római kortól?), A szőlők területe folyamatosan terjeszkedett - változó ütemben a 19. század utolsó harmadáig.

9 1857-ben a szőlő részesedési aránya a termőföldből 2,8% volt a Dunántúlon, Zala vármegye Baranya és Tolna után a harmadik helyet foglalta el 4,15%-kal. Veszprém megye a dunántúli átlag alatt volt (1,7%). A szőlő részesedése legnagyobb a balatonfüredi járásban volt, 13,1%, a tapolcai járásban is a megyei aránynál magasabb a szőlő részesedése a termőterületből (8,2%), a keszthelyi járásban alatta maradt (4,0%), de a Keszthelyi-hegységhez tartozó helységek határából - a jelentős erdőterületek ellenére - 5,1%-ot foglalt el a szőlő, négy községben és az akkor még Keszthelyhez tartozó Cserszegen és Tomajon 100 kat. holdat meghaladta a szőlő területe.

10 A szőlőműveléssel kapcsolatban szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, hogy mit jelentett a rendi korszakban a „szőlő" fogalma. Bár az újabb szakirodalom már megfelelően tisztázta a kérdést,

11 tapasztalatom szerint ez mégsem ment át a köztudatba. A rendi korszakban a „szőlő" (szőlőshegy, hegység, szőlőskert) jogi fogalom volt, nem volt azonos a művelési ág fogalmával. A szőlő telepítése jelentős munkabefektetést igényelt, termőre fordulására több évet kellett várni, és évtizedekig volt használható. A folyamatos művelés is jelentős munkamennyiséget igényelt. így sajátos viszony alakult ki a föld tulajdonosa, a földesúr és a szőlő használója, birtokosa között. Tulajdonképpen egy viszonylag szabad birtoklási forma alakult ki, a szőlőparcellák szabad adásvétel tárgyai voltak, csak az új birtokosnak vállalnia kellett a földesúrnak járó szolgáltatásokat, A földesúri engedély lényegében csak a birtokos változásának a tudomásulvételét jelentette. A szőlőművelés sajátossága tette szükségessé, hogy a határ többi részétől elkülönítsék, megfelelő gyepűvel vegyék körül. Más szabályok vonatkoztak a legeltetésre, mint a faluhatár többi részén. Míg az ugar és a tarló, valamint a kaszálás után a rét közlegelővé vált, az erdőt is - esetleg bizonyos korlátok között - legeltették, a szőlőhegy területén általában csak egyéni legeltetést engedtek meghatározott időben és módon. Gondoskodni kellett szőlőérés idején az őrzésről, védeni az emberi és állati kártevők ellen. A földesúr érdeke volt, hogy szüret idején biztosítsa a dézsmaszedést. Mindez szükségszerűvé tette, hogy külön is szabályozzák a szőlőhegy rendjét, kiépítsék a hegyközség önkormányzatát. 8. SIMONFFY Emil 1972. 9. LICHTNECKERT András 1990.; Alsóörs 1996. 10. SIMONFFY Emil 1980.; KOVACSICS József 1991. 11. LICHTNECKERT András 1990.