Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században

A háromosztatú lakókamrás ház egyszerű formáját (szoba-füstöskonyhakamra, istállók és pajta nélkül) a Felsőőr (Oberwart) 101. sz alatti háznál (épült 1780-ban), a Rechte Bachgasse 2., és az Ullersdorf 24. számú háznál lehetett rögzíteni.

11 A háromosztatú lakókamrás ház a különköltöző öregek részére épült házak közt (Ausnehmerwohnung, Altenteil) is elterjedt volt, Az egy-, két- és háromosztatú ház, vagy a lakoistallos, ill. lakókamrás házfelosztás mégsem kielégítő, ha olyan foglalkozásokra, a lakosság olyan elemeire gondolunk, mint a kézművesek, zsellérek, a külön házba költöző öregek. Georg Walter vasjobbágyi (Jabing) lakatosmesternek az Erdődy grófhoz írt kérvényéből arról értesülünk, hogy 1814-ben egy „háromhelyiséges házacskát" szeretne építeni, amely szobából, konyhából és kovácsműhelyből állna.

12 A soros udvar (Streckhof) A két- és háromosztatú lakóház addícióval és belső osztódással továbbfejlődött. Amennyiben a növekedés a ház hossztengelyének irányában történt, miközben a ház többnyire oromzati oldalával nézett az utcára, soros udvarról beszélünk. Rövid soros udvaroknál a helyiségek egy tető alatt helyezkedtek el. A hosszabb soros udvarok viszont több épületrészből állnak, amelyek elkülönülő, és többnyire eltérő magasságú tetőgerincükről is felismerhetők. Az udvari oldalon a kinyúló tető alatt (hasonlóan a hajlított és kerített házakhoz) többnyire tornác („Grad n") található. Burgenland déli részén gyakori volt az oldaltornác, amely fa- és földfalú házak esetén faoszlopokra támaszkodott, szilárd falú épületek esetén azonban gyakran árkádos tornáccá alakult. A soros udvar az utcára néző kontyos- vagy nyeregtetős oromzatokkal Burgenland északi és középső részének alsó- és Felsőrámócig (Rabnitz), valamint Dél-Burgenland keleti részének is tipikus udvarformája volt. A soros udvaroknál különféle alaprajzi elrendeződés figyelhető meg, amely elsősorban a tulajdonos gazdasági-társadalmi helyzetével, gazdálkodásmódjával függ össze. A kisparasztoknál és a csekély szántófölddel rendelkező zselléreknél a szobából, konyhából (vagy konyhából és pitvarból) és kamrából álló lakóházhoz többnyire csak egy tehénistálló, egy kis fészer, szénás szín vagy pajta csatlakozott, így a szoba-konyha-kamra-istálló alaprajzú négyhelyiséges lakóház a Fertő környéki magyar falvakban a 19. század közepéig a legelterjedtebb házforma volt.

13 Csekély gabonatermelést folytató kisparaszti gazdaságra utal Horváthásoson (Kroatisch Ehrensdorf) a 34. számú ház (épült 1800-ban, 1969-ben lebontották). Ezen a soros udvaron szoba-füstöskonyha-kamra-istálló-fészer beosztású, boronafalú épületegyüttes állt." 11.

SIMON, Franz 1971. 104-105. 12. DEÁK Ernő 1977. 231-232. 13. A Fertő környéki magyar falvakra vonatkozóan Id. LACZKOVITS Emőke 1989. 149-160. 14.SIMON, Franz 1971. 64-65. Ugyanerre a típusra vonatkozóan a Vas megyei Gersekarátról (ép. 1830) Id. SIMON, Franz 1981. 196-198.