Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

Az alaprajz szerint nem kizárt, hogy ez a háztípus tornácos volt, erre példaként KERECSÉNYI Edit által publikált Korpavár (Zala m.), Országút 18. számú szabadkéményes lakóházát" vehetjük. Úgy látszik, hogy ez a típus Körmenden hagyományos lehetett, mivel a fonásból, mórból és téglából egyaránt megtaláljuk. Az egykori urdadalmi cserepesnek, Ceglédekker Ferencnek volt itt 1817-ben háza, majd Haput Mátyásné, később veje Tóth János varga birtokolja a „kéményes hat derékból álló házat. Szobája elől és KIS BENYÍLÓJA TALPAKRA VAGYON, konyhája hátulsó szobája téglábul vagyon. A többi fa talpakra... az egész fedél le égett" - írják a Templom utca 128. sz. házról. Előbb Hodossy Mihály mezei gazda, majd Szukits József kelmefestő tulajdonában lévő Malom utca 85. sz. alatti épületről 1834-ben írt jegyzőkönyvben ez áll: „Háza hat derékból áll. Elől egy szoba mórból, KIS BENYILLÓ, MELLETTE téglából vagyon a konyhában (a) tűzhely kéménye, a konyha melletti kis szoba mórból, mellette a MŰHELYE nagyobb részt téglából, leghátul egy kamara és istáló fa talpakra volt, földig leégett". Steinhauser Ádám, csizmadia mester Kapu utca 73. sz. háza is hasonló. „Tíz derékból áll, elől egy szoba KIS BENYÍLÓVAL kéményes konyhára, aztán ismét egy szoba, és még egy szoba, azután egy második kis kéményes konyha, és még egy szoba MIND TÉGLÁBUL LÉVÉN falai meg maradtak. Az udvarában két kamara és istálló talpakra volt mind leégett". A legalább két szobával és két konyhával rendelkező házak felét általában „árendába" kiadják, mint azt korábban láthattuk. Ahol csak egy konyha volt, ott felét bérelhetik, azaz közös konyhahasználat van a tulajdonos és bérlője között. A bérbe vevő személyek sok esetben kézművesek is, így a munkamegosztás szempontjából érthető, ha a mesterek többsége nem tart legényt. A szobák falazata sem egységes, már amennyire a rendelkezésünkre álló 23 adatból ezt kiolvashatjuk. Sövényfalú volt 4 épület mindkét szobája. Három pedig sövényfal és tégla. Tiszta sárfalú szobás házakból ötöt számolhatunk meg, ezek általában kettő, illetve három szobája egységesen földfalú. Egy alkalommal az első két szoba tégla, míg a hátsó „ház" szobái a szerényebb mórfallal is beérik. Egy esetben pedig az első szoba fele téglából, a másik fele és a hátsó szoba mórból volt. A legtöbb, 9 ház szobája teljes egészében téglából áll. Ez vonatkozik az 5, illetve a két szobásokra is, Konyhák és kamrák falazata Az épületek korszerűsítése ugyan lassan haladt, de az uradalmi nyomás nagyságára jellemző, hogy a legsürgetőbb, a tűzveszélyes épületrészek felszámolása gyorsított ütemben zajlott le. Ezt legjobban a konyhák építőanyagának változásával tudjuk illusztrálni. Az 51 rendelkezésünkre álló adatból azt látjuk, hogy a téglafalú konyhák (37 eset) csaknem kétharmadát teszik ki az összes konyhák 99.kERECSÉNYI Edit 1991. 245. 19. sz. kép.