Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

19. térkép. Istállók falazata 1834-ben. 1. nincs istálló; 2. boronafal; 3. talpas sövényfal; 4. téglafal; 5. két istálló; 6. nincs értékelhető adat. számának. A mindössze 3 mórból készült és a még 10 fonásból álló konyha együttesen sem haladják meg az esetek egyharmadát, tehát erősen visszaszorulóban vannak (17. térkép). A kamaráknál fordított a helyzet. A 45 rendelkezésünkre álló kiértékelhető adat szerint a téglából emelt kamrák száma mindösszesen 12, azaz az épületek egynegyedéhez építettek tartós, tűzálló tárolóhelyiséget, míg a mórfalúak száma elenyészően kevés (bár meg kell jegyeznünk, hogy e terület a sövényházak tömbje), mindössze 4 van belőlük, hanem a SÖVÉNY FALÚ KAMARÁK uralják a terepet, számuk 27 (63%), majdnem kétharmaduk ilyen. Ez a nagy szám a kamrák természetes tároló funkcióját erősíti meg, azaz nem tekintették a lakóépület szerves részének ezen épületrészeket. Az istállók falazata 1834-ben Az istállókról az 1834. évi tűzeset részletes felvételi lapjairól tudjuk meg a legtöbbet, mivel korábban „hátul mind fa talpakra" megjelölés takarta az istállót és a pajtát, esetleg a kamrát is. A mintegy 50 rendelkezésünkre álló adatból először azt vizsgáljuk meg, van-e minden háztulajdonosnak istállója, azaz földműveléshez alkalmas igavonó állata. 13 esetet tudtunk kideríteni, amikor a NEGATÍV ADAT biztosra vehető. A túlnyomó röbbségükben 3. classisként, zsellérként nyilvántartott kézműveseknek nincs istállójuk. Ilyen mesterember Stadler ács, Hima János szűcs,