Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

csakhogy nagyságrendileg számottevő a különbség. Az anolmáliák kimutatásához más források adatainak igénybevétele is szükséges, ezért ismét BÁCSKA-it idézve tévedés (!) az, hogy „... a 19. század eleji magyarországi forrásadottságot figyelembe véve az 1828. évi összeírás a legalkalmasabb forrás a különböző jogálású városok foglalkozási, társadalmi struktúráinak felvázolásához és összehasonlításához."

60 „A forrás fogyatékosságait pedig jól érzékeli, hiszen írja, hogy az összeírás .. .nem terjed ki a lakosság egészére, hanem csupán azokat vette számba nem is személyenként, hanem háztartásonként bontásban, akik ingatlanuk vagy kereső foglalkozásuk után adókötelesek voltak... az adózok (viszont) a városi lakosságnak csupán 1/3-át tették ki, mivel a nagykorú lakosság általában a lakosság felét tette ki, az adózok (viszont) a nagykorúak kétharmadát adják... Az összeírás értékét csökkenti (az is), hogy nem ad felvilágosítást az adózók teljes vagyoni helyzetéről, illetve jövedelméről, például csak az illető településen lévő ingatlanát mutatja ki, nem szerepel az irtványföld, sem a bérlet. A kereső foglalkozásból húzott jövedelemre csak következtetni lehet, nincs osztályozás. A legpontosabban még a kézműveseket és kereskedőket vették számba (I), hiszen ezeket KÜLÖN ROVATBA IS Ki KELLETT MUTATNI"

6

' Tévedés azt hinni, hogy e rublikákban az összes mesterember szerepel, mint ahogyan ezt többek között a KSHI Történeti Demográfiai Füzetei 6. számában összegző tanulmányában BOGDÁN István közölte.

62 Bár ő is mérlegeli a forrás felhasználást, „... megállapítható, hogy csak a mesterek száma minősíthető felhasználható statisztikai adatnak, az évi munkaidőre vonatkozó adatok nem, a legénylétszám (pedig) korlátozottan..." Mégis az ELSŐ IPARSTATISZTIKÁNAK MINŐSÍTETT összeírásról az alábbiakat állítja: „A kézművesmesterek (opifex) létszámát kb. 90%-os pontossággal, illetve teljességgel, az akkori magyar birodalom ... területére vonatkoztatva részleteiben és összességében megadja." Jó megfigyelőre vall azonban az, hogy felismeri: "... a jegyzékekben foglalkozás szerint részletezett mesterek összlétszáma nem mindig egyezik meg a táblázatok összesítőjében szereplő összes mesterek számával. "

63 A szerző ezt „az állandó rektifikáció következménye"-ként, azaz a helyesbítések hibáiként rója fel. Körmend esetében sem egyeznek a számok, ugyanis az összesítőben ez szerepel:

64 „Vagyon ezen Városban Mester ember összesen 55 Kik közül Legényt tartók vágynak 15 Legény nélkül valók pedig 40 Összesen: 55 Mivelhogy pedig ezen Mester emberek közül, kik több, ki kevesebb legényt tart, tehát a Mester legények száma is itten kitetszik, kik is vágynak Összesen: 41 60. BÁCSKAI Vera 1988. 65. 61. BÁCSKAI Vera 1988. 66. 62. BOGDÁN István 1989. 63. BOGDÁN István 1989. 13.