Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

BÍRÓ Friderika: Füstösház az Alpok alján

1. kép. Felsőszenterzsébeti füstösház a Göcseji Falumúzeumban (Fotó: SZABÓ Jenő). egyidőben akarták megfejteni a Dunántúl nyugati sávjában egykor általánosan ismert füstösház titkait, de együtt keresték a választ azokra a kérdésekre is, amelyek a magyar, a szlovén és stájer füstösházak vizsgálatai során felmerültek. Ők mindhárman itt lehetnének most velünk. Rájuk emlékezve, és munkásságuknak emléket állítva szeretném most összegezni mindazokat az eredményeket, amelyeket kutatásaik során elértek (1. kép). BARDOSI János és SZENTMIHÁLYI Imre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a két szabadtéri múzeumba kiválasztott lakóházak között, az épületbontások alkalmával egykori füstösházakra bukkantak. Sőt később is találtak olyan épületeket, amelyeken felfedezték az eredeti füstösházra utaló nyomokat. 1969-ben ERDÉLYI Zoltánnal együtt magam is átéltem azt az élményt, amikor az ember egy addig csak visszaemlékezésekből, múlt századi leírásokból megismert épületetel a valóságban is szembesül. A zalaegerszegi falumúzeumba Felsőszenterzsébetről, a szombathelyi múzeumfaluba Farkasfáról és Szalafőről, Szentendrére szintén Szalafőről került be átépített füstösház. A szalafői Pityer-szeri műemlékegyüttesben is áll már egy, ami a falu Pap-szeréről került ide. Ezek a lakóházak a 18. század második felében, illetve a 18-19. század fordulóján még füstösházként épültek. Füsttelenítésük azonban már néhány évtized múlva sorra meg is történt. A felsőszenterzsébeti füstösház (2. kép) elé szobát építettek, amibe kívülfűtős kályhát állítottak fel, a farkasfai füstösház hatalmas helyiségét alakították át füstmentes szobává, ide cserépkályhát építettek. A helyiség melletti kamrába sárke-