Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
VÁNDOR László: Zala megye középkori falusi építészetéről
Véleményének megerősítésére azonban azóta sem nyílt egyértelmű lehetőség, bár messzemenően egyetértünk vele. Közvetett bizonyíték azonban annál több akad. Itt utalnánk JANKOVICH B. Dénes viszonylag nagy felületen (1300 nf) folytatott Árpádkori telepfeltárására Keszthely-Fenékpusztán, az egykori Fenék falu területén, ahol a szántott területen csak földbe mélyített kemencék és gödrök kerültek elő. 21 Ugyanez a helyzet SIMON Katalin ásatásán a Gellénháza-Városréti dűlőben, a középkori Kisbuda falu területén. Itt is Árpád-kori és a középkor későbbi szakaszából származó gödrök kerültek csak elő, lakóépületnek semmi nyoma nincs. Figyelemreméltó, hogy a gödrökből téglatöredékek mellett egész téglák is előkerültek. 22 A kora Árpád-kori vasfeldolgozás nyomait, műhelygödröket tárt fel VALTER Ilona Csatáron, amelyet a településtől elkülönülten álló tűzveszélyes műhelyegyüttesnek határozott meg. A „csatárok" telepének működése a leletanyag és a település történeti adatai alapján a 11. század végére - a 12. század első felére -, de mindenképpen 1140 előttre tehető. 23 Az Árpád-kori boronaépületek nyomait eddig csak a birtokközpontok, erődítések építészetében sikerült megfigyelni. A Nagyrada-Pogányvár és a ZalaszabarLegelő lelőhelyeken feltárt 12-13. századi erődítmények (ún. kisvárak) területén a talpgerendák alá a megsüllyedés megakadályozására lerakott kövek, illetve az egész építmény alatt alkalmazott kőterítés utalt az itt álló gerendaépületre, fatoronyra (4. kép). Hahót-Sárkányszigeten, az erődítmény 12-13. századi periódusából megtalált meszes kötésű homokkőalapon is lehetséges, hogy fa felépítmény volt. Hahót-Alsófakospusztán, a 13. század második felére keltezhetően egy talpgerenda lenyomatát sikerült megfigyelni. Sajnos a szántott területen az egykori épület kiterjedésére és alakjára vonatkozó megfigyelés lehetetlen volt. A felsorolt ásatási megfigyelések mindegyike olyan erődítményhez kötődik, amelyeknek építtetői a megye leghatalmasabb nemzetségéhez tartozó HahótBuzád nembeliek voltak. Birtokaik a Zala észak-déli folyásától a Dráváig húzódtak, s közülük nádor, bán, érsek, számos főispán került ki a 13. században. 24 Mivel a középkori megye nyugati felében (a mai Zala megye területén), az ebből a korszakból származó erődítmények közül a legtöbb belsejében semmi nyom nem utal szilárd építőanyagra, kijelenthetjük, hogy a fa-, boronafalas építészet a fő és középnemesség építkezéseinél általános volt. Az Árpád-korban, mint több példa mutatja, léteztek cölöpszerkezetű építmények is. 1978-ban HORVÁTH László az Újudvar-Zsidó földek területén végzett ásatása során talált egy cölöpépítményt, melynek keleti oldalát 7, déli oldalát kb. 4 méter hosszan tárta fel. A cölöpépítménytől délre 3,5 méterre egy földbemélyített nagyméretű ház északkeleti sarka volt a szelvényben, melynek szélét kis cölöp- és 21. JANKOVICH B. Dénes 1991. 185-210. 22.SIMON Katalin (megjelenés alatt). 23. VALTER Ilona 1979. 43-74. 24. VÁNDOR László 1990. 56-67.
