Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

VÁNDOR László: Zala megye középkori falusi építészetéről

4. kép. Nagyrada-Pogányváron feltárt 13. századi fatorony. karólyukak jelezték. Benne kerámia mellett kisebb vassalak darabok voltak. A ház és a cölöpépítmény között egy árok húzódott, amelyben rengeteg vassalak (cipó alakú is) volt, melyek a két épület közötti részen alkották az árok betöltését. Az árok keleti irányban tovább folytatódott, ám itt már nem volt benne salakos betöltés. Az árokból a vassalakos részen csiszolt felületű és rovátkolt(?) díszű állati lábszárcsontok kerültek elő. Mind a ház, mind az árok kerámiaanyaga késő Árpád-kori jelleget mutatott, csiga- és hullámvonallal díszített edénytöredékekből állt. A házat azonban a padlószinten talált Károly Róbert dénár datálta egyértelműen a 14. század első negyedére. A részben feltárt épületegyüttest, amely kétséget kizáróan műhely, műhelyegyüttes volt, az ásató feltételesen kovácsműhelynek határozta meg

25 (5. kép). A faépítészet a fő és középnemesség épületeiben, a várépítészetben a későbbiekben is folytatódott. A lenti vár, melynek építését mind a források, mind az eddi25. Ezúton mondok köszönetet HORVÁTH Lászlónak ásatási eredményei átadásáért.