Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
M. KOZÁR Mária: A Vas megyei szlovén ház a századfordulón
Most nézzük, hogyan illeszkedik a századforduló magyar és szlovén népi építészetébe a Vas megyei szlovén boronafalú ház? A századfordulóig az ember többnyire maga építette a házát olyan anyagból, amilyen a kiszemelt helyen a leginkább a keze ügyébe akadt. 25 A boronafal Európában mindenütt ismert volt, ahol fenyőerdők közelében laktak az emberek. A magyar parasztság valószínűleg csak a honfoglalás után vette át ezt az építkezési módot. Erre utal a szláv eredetű magyar "borona" szó is, valamint Freisingi Ottó 12. századi leírása, mely szerint akkor még a városokban is kevés fa ház állt. 26 A történeti Magyarország területén ott építettek boronafalú házakat, ahol nagy fenyőerdők voltak: a Székelyföldön és a Nyugat-Dunántúlon. Az épületnek használt fa e két helyen a fenyő, máshol a tölgy, cser, bükk, gyertyán, szil, gesztenye volt. A talpfa mindig nedvességálló keményfából készült. Az alapozás csak a 20. században vált általánossá. A boronafalas házaknál az alapozást a talp alá helyezett kövek, fatuskók jelentették. 27 A fal vagy keményfa gerendából vagy fenyőtörzsből készült. A fenyőszálat Erdélyben gömbölyűre hagyták, Göcsejben kettéhasították, majd négyszögletű gerendákat vágtak belőle. Ezeket a - 20-25 cm vastag - boronákat vízszintesen egymásra fészkelve, túlnyújtott véggel kapcsolták össze. 28 A boronafalakat belülről általában mindenhol törekes sárral tapasztották, a magyar etnikai területen kívül is. Ez azt bizonyítja, hogy a boronafalú házak előtt a NyugatDunántúlon és a Székelyföldön is favázas, sövényfalas házak épültek. A tetőszerkezetek közül nagy múltú és igen elterjedt a magyar etnikai területen is az ollólábas szelemenes típus. 29 A szlovén etnikai területen a 19. század első felében - a templom kivételével minden ház fából épült. 30 A subpannon épületek a 19. században - alaprajzukat és építkezési módjukat tekintve - kifejezetten uniformizáltak voltak. A „tipikus paraszti arhitektura" korszaka a 19. sz. második felében véget ért. Bár a szalmával fedett házak még a 20. század elején is megmaradtak Szlovénia nagy részén, még a gazdagabb vidékeken sem tértek át a drágább héjazatra. A négy szlovén háztípus közül csak a mediterrán nem épült fából, mivel ott nem volt hozzá megfelelő faanyag, 3 ' A korai alpesi házak csak fából épültek. Alapjuk vastag vörösfenyőből készült talpfa volt, erre került 3-4 vastagabb, majd könnyebb boronából épült fal. Itt kívülről nem tapasztották és nem meszelték a falakat. A korai közép-szlovéniai faházak négyszögletesre faragott boronából épültek és ezeket sem tapasztották vagy meszelték kívülről. A pannon típus talpfája 30-40 cm vastag tölgy vagy gesztenye, a falak csak 2-2,30 m magasak. Dél-keleten nem 25. BÁTKY Zsigmond 1933. 151. 26. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 69. 27. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 58. 28. TÓTH János 1975. 71. 29. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1979. 52. 30. KERSIC , Irena 1991, 330. 31.SEDEJ, Ivan 1991. 314., 326., 317.
