Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

mellett,

3 két másik alkalommal csak szórványosan kerültek elő középkori települési objektumok,

4 két további helyen azonban egy-egy Árpád-kori falu nagy részét fel tudtuk tárni. Számomra igen szerencsés körülmény, hogy e két, alapterülete alapján a Kárpát-medence egészének viszonylatában is a legnagyobbak közé tartozó leletmentés: a kb. 4,5 ha kiterjedésű Ménfőcsanak-Szeles-dűlői, illetve a kb. 5,5 ha-os Lébény-Kaszás-dombi feltárás egyik vezetője lehettem. E munkálatok során mintegy 30 Árpád-kori veremházat, 100 szabadban álló kemencét, számos tárolóvermet, és az egyik település árokrendszerének többszáz méter hosszúságú szakaszait sikerült feltárni. A jelenleg is folyó öt Árpád-kori leletmentésről

5 pedig annyit jegyeznék meg, hogy ezek közül csak a szintén igen nacjy kiterjedésű Lébény-Bille-dombi falufeltáráson veszek részt személyesen. Igy dolgozatomban is csak ennek a telepjelenségeire, azaz az eddig feltárt 12 házra, 10 külső kemencére és a mintegy ötven tárolóveremre utalhatok. Őszintén be kell vallanom, hogy a fentebb csak vázlatosan említett, hatalmas adatmennyiség feldolgozásának még a legelején állok. Bizonyos problémák és következtetések azonban már így is határozott formában kirajzolódtak előttem. Az elemzőmunkám első fázisában a tágabb értelemben vett környék telepfeltárásainak eredményeit igyekeztem áttekinteni, mivel feltett szándékom, hogy e leletmentések középkori objektumait nem a Kárpát-medence távolabbi vidékei, hanem a saját nagytájuk, tehát a Kisalföld más lelőhelyein feltárt telepek segítségével értelmezzem. A feldolgozás kezdete előtt ugyan bennem is élt a magyarországi szakmai körökben eléggé elterjedt tévhit, hogy a Kisalföldről e vonatkozásban nincs elegendő összehasonlító anyag.

6 A szakirodalom alaposabb átvizsgálása azonban éppen az ellenkezőjéről győzött meg. 3. Egy esetben (Győrújbarát-Zsötör, győrújbaráti pihenő: T. NÉMETH Gabriella, T. SZÖNYIEszter; TOMKA Péter és e sorok írójának feltárása) a középkori település széle mellett, objektum érintése nélkül haladt el a nyomvonal. Egy másik esetben (Börcs-Börcsi szőlők: FIGLER András feltárása) viszont csak a már korábban, mezőgazdasági munkálatok által erősen megbolygatott lelőhely csekély edényanyagát lehetett összegyűjteni a felső, szántott rétegben. 4. A Győr-Palotai úti lelőhelyen (T. NÉMETH Gabriella, T. SZÖNYI Eszter, TOMKA Péter és e sorok írójának feltárása), valamint az Abda-Hármasok lelőhelyen (FIGLER András feltárása). Köszönettel tartozom FIGLER Andrásnak, az általa feltárt lelőhelyek említésének engedélyezéséért. 5. Ezek: Mosonszentmiklós-Pál-major (FIGLER András feltárása); Mosonszentmiklós-Egyéni földek (M. EGRI Ildikó és PINTÉR László feltárása); Lébény-Bille-domb (T. NÉMETH Gabriella és TAKÁCS Miklós feltárása); Mosonmagyaróvár-Alsó földek (T. SZÖNYI Eszter és TOMKA Péter feltárása); Levél-M1, M15 autópálya csomópontja (T. SZÖNYI Eszter és TOMKA Péter feltárása). Köszönettel tartozom PINTÉR Lászlónak, az általa feltárt lelőhely említésének engedélyezéséért. 6. Az ellene szóló legjobb érv, hogy 1992-ig a Kisalföld déli, a mai Magyarországhoz tartozó részén összesen 31 lelőhelyen folyt Árpád-kori telepfeltárás. (A lelőhelyek jegyzékét lásd a 41. jegyzetpont alatt.).