Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)
Elöljáróban még csak annyit, hogy előadásom témáját két időrendi egységben fogom tárgyalni. így, néhány általános jellegű, bevezető megjegyzés után külön-külön elemzem majd a 14. század előtti és utáni kisalföldi falusi lakóhelyeket. A Kisalföld a Kárpát-medence kiterjedésében második legnagyobb síkvidéki nagytája. 7 A Duna két partján fekszik a Nyugati-Kárpátok, a Dunántúli Középhegység és az Alpok legkeletibb nyúlványait képező dombok, például a Lajta-dombság közt. Területén 1919 óta három állam: Ausztria, Magyarország és Szlovákia osztozik, különböző arányban. E három - az általános, illetve a politikai földrajzhoz tartozó, és némileg triviálisan tűnő - tényt azért érdemes egy településtudományi tárgyú előadás elején is kihangsúlyozni, mert a régészeti szakirodalomban sajnos meglehetősen gyakran előfordul, hogy e nagytáj régészeti leleteit a 20. századi politikai határok alapján elemzik, azaz az egyes jelenségeket nem egymással hasonlítják össze. Ilyen alapállásból kiindulva vizsgálják egyes szlovák kollégáink szoros egységben a síkvidéki, például a csallóközi és a Kárpátok magashegyi völgyeiben feltárt falvakat. 8 De van a korszakot kutató magyar régészek körében is példa arra, hogy a természetföldrajzi vonatkozásokat mellőzve a Kisalföld déli részének középkori telepjelenségeit csak a Dunántúl középső vagy déli részéről származó párhuzamok segítségével igyekeznek magyarázni. Pozitív ellenpéldaként elsősorban a tájegység egyik legnagyobb régészének, a korán elhunyt SZŐKE Bélának 9 a munkássága kínálkozik. Ő ugyanis több nagyszabású tanulmányában 10 is bizonyította azt, hogy a Kisalföld északi és déli részének 10-11. századi temetőit csak szoros egységben szabad elemezni. De utalt, sajnos csak igen röviden, a Duna északi partján feltárt Árpád-kori települések helyes összefüggésben való értelmezésének fontosságára BÓNA István 11 is, egy parasztház-történeti disszertációhoz kapcsolódó opponensi véleményében. Végezetül pedig, nem e konferencia jellege mondatja velem azt, hogy a fentebb vázolt, tájföldrajzi szűklátókörűség a néprajzkutatókra valamivel kevésbé jellemző, mint a régészekre. Akad ugyan e tudományág szakirodalmában is negatív példa, 12 de ezeknél számomra jóval fontosabbnak tűnik, és előadá7. A tájegység „klasszikus" meghatározása: CHOLNOKY Jenő 1929.57. Ugyanezen felfogást vallja PRINZ Gyula é.n. 297.; és PRINZ Gyula 1944. 69-71. (ő a Kisalföldet Győri-medencének nevezi). Szerepelnek a Dunától északra lévő részek egy közelmúltbeli összefoglalásban is: BULI_A Béla 1964. 102. Egy másik munkájában viszont BULLA Béla már csak a Dunától délre lévő síkvidéket említi Kisalföldként. BULLA Béla 1962. 15. 8. Az első kisalföldi falusi építészetet tárgyaló szlovák összefoglalás (HABOVSTIAK, Alojz 1961.451—481.) igen ígéretesnek tűnt, mivel már címében is kiemelte, hogy csak a síkvidéki leleteket tárgyalja. A szlovákiai telepásatásokat elemző összefoglalásban azonban már a természetföldrajzi környezetet figyelmen kívül hagyva vizsgálja az egyes háztípusokat: HABOVSTIAK, Alojz 1985. 90.; HABOVSTIAK, Alojz 1989. 11., 3. ábra. 9. Munkásságát értékelte: KRAMMER Jenő 1962. 5-8.; TOClK, Anton 1983. 7-11. 10. SZŐKE Béla 1954. 119-137.; SZŐKE Béla 1955. 86-90. 11. BÓNA István 1988. 402. 12. Ilyenre utalt BÓNA István 1988. 402.
