Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

15. kép. Aknakemence. Lébény-Kaszás-domb 226. obj. szerre van-e egyéb példa. Az elemzett kisalföldi ásatások alapján azon következtetés fogalmazódott meg bennem, hogy egyrészt e nagytáj Árpád-kori falvaiban nem egészen volt általános az árkokkal való tagolás, vagy vízelvezetés, bár a feltárások nagy többségénél kétségen felül előkerült ilyen telepjelenség. Elsősorban, a csak néhány objektumból álló kistelepüléseken, illetve a területileg is erősen szórt falvakban, falurészekben (például a Győr-Palotai út, Abda-Hármasok, Mosonszentmiklós-Pál-major és Lébény-Kaszás-domb lelőhelyen) hiányzik az árok.

132 Az olyan falvak esetében viszont, ahol a településen belül az árkok felbukkannak, ott elég gyakran megfigyelhetők a valamilyen területi osztás csírái is.

133 Az autópályás leletmentések közül ilyen volt Ménfőcsanak-Szeles-dűlő. Ezen osztás azonban egyáltalán nem olyan sza132. Hiányoztak a középkori árkok a Kajárpéc-Pokolfadombon is, e feltárást azonban ennek ellenére sem mertem a fenti adatsorba beilleszteni. E leletmentésen ugyanis csak apró felületeket lehetett kibontani a már álló épületek miatt. 133. Lásd például a Bény-cénaparti feltárást: RUTTKAY, Matej-CHEBEN, Ivan 1992. 114., 4. ábra.