Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

bályos vagy határozott kivitelű, mint Hetény-Simítóson. Ki kell emelni azt is, hogy a falun belüli árkos osztás nemcsak az Árpád-kor végére jellemző, mert az egyik legszebb példája, a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői 10-11. századi település. 14-16. század Az Árpád-kori adatok áttekintése után térjünk át a 14-16. századra. Ezen évszázadok kisalföldi falusi lakáskultúrájáról jelenleg még csak igen kevés adat áll rendelkezésre.

134 Mégis szólnom kell e korszakról is. A néprajzkutató kollégák többségét ugyanis feltehetően a késő középkori parasztházról régészetileg összegyűjthető információk érdekelhetik leginkább, lévén, ez számukra a közvetlen előzmény. A jelenleg rendelkezésre álló 14-16. századi leleteket áttekintve, az adathiány nem tűnik fel azonnal, mert a szakirodalom alapján elég sok olyan, késő középkori falura utaló lelőhelyről tudhatunk, ahol különböző „apró leletek": általában kerámia, ritkábban egy-egy objektum, általában tárolóverem is előkerült. Ilyenek: Ács-Vaspuszta,

135 Béla-Kanászberek,

136 Bény-Apáti (•= Apátipart),

137 Berencs (Branc, Szlovákia) -Árkus,

138 Győr-Homokgödrök,

139 Keszegfalva-Bálványos-Szakálos (Kamenicná-Balvany, Szlovákia) -Puszatemplom ( = Pusztatemplom-domb),

140 Kismácséd (Malá Maca, Szlovákia) -Zaludné,

141 Komárom-Őrsújfalu ( = Dunaújfalu) (Komárno-Nová Stráz, Szlovákia) -Pusztatemplom ( = Pálpuszta),

142 Nyulas (Jois, Ausztria) -Belterület,

143 Somorja-Tejfalu-Sámod

144 stb. E felsorolásból természetesen hiányoznak a várfeltárások (Hédervár-Zsidódomb,

145 Kismá134. A Kisalföld Magyarországhoz tartozó részén e kutatási területet még senki sem foglalta ösze. Sok adatot tartalmaz: MITHAY Sándor 1956. A szlovák régészek közül a Dunától északra lévő kisalföldi területek kutatástörténetét összefoglalta: HABOVÔTIAK, Alojz 1985. 253-325.; és SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 135. TAKÁCS Miklós 1989. 709-719. 136. RUTTKAY, Alexander 1970. 377-382. 137. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 256.; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 245. 138. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 259.; ÔALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 181. 139. E rendkívüli jelentős edény- és fémanyagot eredményező leletmentés-sorozatnak még csak az ős- és római kori része közölt: UZSOKI András 1965. 5-85.; T. SZÖNYI Eszter 1992. 43-44 (a további bő szakirodalommal). A még publikálatlan középkori leletekből levonható tanulságokat összefoglalta: LOVAS Elemér 1931. 51.; és LOVAS Elemér 1942. 15-16.; GABLER, D.-T. SZÖNYI Eszter-TOMKA Péter 1990. 16-23. Az innen származó cserépbográcsokat közli: HÖLLRIGL József 1932-33. 88., 26. ábra; TAKÁCS Miklós 1986. 34-35., 9. tábla 1., 11. tábla 1. 140. TOÖIK, Anton 1980. 212.; HABOVSTIAK, Alojz 1985. 281. 141. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 292-293.; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 94-95. 142. HABOVSTIAK, Alojz 1985. 302.; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 131. 143. FELGENHAUER-SCHMIEDT, Sabine 1984. 166-174. 144. HANULIAK, Milan 1980.108-109.; HANULIAK, Milan 1980, 82-84.; HANULIAK, Milan-ZÁBOJNIK, Jozef 1980. 193-201.; SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 75-76. 145. PUSZTAI Rezső-TOMKA Péter 1981. 101-102.