Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

FILEP Antal: Nagytáji egységesség és regionális tagolódás a Kisalföld építő kultúrájában

ra. Engem az 1955/56-os tanévben kezdett felkészíteni a Kisalföld népi építkezésének vizsgálatára, azaz összegyűjtette velem az addigi néprajzi irodalom idevágó cikkeit. (PÁLOS Ede, VAJKAI Aurél, VARGHA László, illetve az építészek Fertő mellékkel foglalkozó kötete kínálkozott kiindulási bázisként.) Ezt követően, biztatására megkíséreltem felderíteni a szakarchívumokban őrzött, publikálatlan kéziratokat, rajzokat, fényképeket stb. Előrehaladásomat gyakori konzultációival ellenőrizte, inspirálta. Folyamatos kérdésfeltevéseivel, esetleges olvasmányajánlataival tágította látószögemet. Hangsúlyoznom kell, tartózkodott attól, hogy a korábbi tapasztalataival, véleményével befolyásoljon. (Tudomásom szerint e tájon ő személy szerint terepmunkát nem végzett, de az Államtudományi Intézet, Teleki Intézet, illetve a Táj- és Népkutató Intézet/majd Táj- és Népkutató Központ/ által egykor rendezett kutatótáborok anyagát behatóan ismerte, az ezekben a vállalkozásokban részt vett kutatókkal egykor nagyon alaposan konzultált. Emellett e vidék korai urbáriumait, uradalmi leltárait behatóan tanulmányozta, de erről csak jóval későbben nyilatkozott előttem.) Egyetemi éveim után is haláláig folyamatosan konzultált, az e témakörbe tartozó problémákat rendszeresen megbeszélte, előadásaim, tanulmányaim kéziratait folyamatosan átolvasta, olykor lektorálta is. Ha a Kisalföldről vagy a népi építkezésről nyilatkozott, eredményeimet, megfigyeléseimet rendszeresen felhasználta. Számomra nagy elismerést jelentett, hogy néhány munkahipotézisként vázolt sejtését az idő haladtával határozott következtetésként fogalmazta meg. Olykor ezek csupán néhány mondatos megjegyzésnek tűnhetnek, de nyilatkozatai mögött sokéves, elemző munkája húzódott meg, s nála minden részprobléma mindig a tágabb rendszeri összefüggésbe ágyazottan fogalmazódott meg, és minden jelenséget széleskörű, történeti mélységében, európai kapcsolatrendszerében szemlélt, aminek példaértékét ma sem lehet eléggé hangsúlyozni. Kisalföldi terepmunkámat 1957 augusztusában kezdhettem meg. Miután a martosi kutatások folytatására gondolnom sem lehetett, Rábcakapit választottam alapozó mélyfúrásom színhelyéül. Ebben nagy segítségemre volt dr. MAJOR Jenő, a Budapesti Műszaki Egyetem kiváló településtudományi szakembere, akkor a Városépítészeti Tanszék tudományos munkatársa (időközben az ELTE Gazdaságföldrajzi Tanszék adjunktusa). Családi, baráti kapcsolatai révén a falu bizalmát és őszinte nyitottságát biztosította számomra. A tóközi alapgyűjtés után fokozatosan törekedtem Győr megye, Mosón és Sopron, valamint Komárom csatlakozó területeinek alapos feltárására, amit kiegészítettem a szomszédos Veszprém megye határos területeinek bejárásával is. 1965-ben, 1967-ben és 1974-ben alkalmam kínálkozott Csehszlovákiában, az egykori Pozsony, Komárom, Nyitra, Bars és Hont, illetve Esztergom megyék területén is terepvizsgálatokat végeznem. Szlovákiában a magyar-csehszlovák kulturális csereegyezményben biztosított különféle utazási keret állt rendelkezésemre, a célszerű felhasználást a Szlovák Nemzeti Múzeum, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete, a helyi múzeumok magyar és szlovák nemzetiségű munkatársai, vezetői segítették, valamint a CSEMADOK vezetői, néprajzi, folklorisztikai munkatársainak önzetlen segítsége biztosította. Hálával emlékezem ÁG Tibor támogatására.