Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

FILEP Antal: Nagytáji egységesség és regionális tagolódás a Kisalföld építő kultúrájában

Történelmi távlatú visszatekintésben azt kell mondanom, szerencsés időpontban láthattam a Kisalföldön munkához. Hiszen e táj egyéni parasztgazdaságainak utolsó éveiben az egész vidékről benyomást szerezhettem. A mezőgazdasági átszervezés következtében meginduló társadalmi, kulturális átalakulás rendkívül mély kihatásai kutatásaimban a hatvanas évek végéig, még nem voltak zavaróak. Igaz, sok olyan objektum tűnt el, amelyet alaposabban szerettem volna dokumentálni. (Sajnálattal kell arra utalnom, hogy egyetlen munkahelyem sem tudta szervezetten támogatni kutatásaimat, csak igen esetlegesen és nagyon elenyésző mértékben folytathattam az általam megkívánt mértékű és színvonalú rajzi dokumentálást.) A Kisalföldön 1957 és 1967 közötti periódusban (az egész nyelvterületünket figyelembe véve), viszonylag sok archaizmust őrző kultúrát, építési gyakorlatot találtam, amelyet - mint említettem - a tömeges 18. századi épület-előfordulások jellemeztek. Ennek okát abban kellett meghatároznunk, hogy az egész táj földműves gazdaságai jövedelmük túlnyomó részét rendszeresen a családok állattartó üzemeiben kötötték le. Építkezésre, egyéni fogyasztásra a régi polgárosulási hagyományok ellenére igen keveset, vagy relatíve szerény arányú részt fordíthattak. Ha valamilyen építkezésre vállalkoztak, azok jelentős része is az állattartást közvetlenül szolgáló istálló- és takarmánytároló tér korszerűsítésére szolgált. Egyes kistájak körzetében még a kollektivizálás után is meghatározó maradt az állattartó és takarmánytároló építmények korszerűsítése, mivel ehhez a háztáji gazdaság szervezeti keretet biztosított, a szövetkezet viszont a gépesítés biztosításával teljesebbé tehette a réti széna betakarítását (Tóköz, Hanság környéke). Ezekben a körzetekben a családi üzem munkaszervezete, technológiai ismeretanyaga, ökonómiai stratégiája töretlenül tovább élhetett, és természetesen betagolódhatott a nagyüzemi gazdaság világába. Más oldalról nézve ezek az esetek rávilágítanak arra is, hogy a Kisalföld népe családi, földműves gazdaságaiban mennyi tartalék volt, amivel kedvező feltételek mellett legalább olyan korszerűsödést, fejlődést érhettek volna el, amilyen 1945,1955 után Ausztria szomszédos tartományaiban: Stájerországban, Alsó-Ausztriában, de különösen Burgenlandban bekövetkezett. Vizsgálataink időszakában a táj épületállományát meglehetősen egységes karakterűnek találtuk. Úgy tapasztaltuk, hogy a belső, kisebb tájakra jellemző formációkat is figyelembe véve, a klasszikus rendszerezésen belül könnyen ki is jelölhető a Kisalföld építő- és lakáskultúrájának helye. (Annál is inkább sajnáltuk, hogy BÁTKY Zsigmond e tájról nem nyilatkozott érdemben, noha az akkori mértékkel mérve óriási Komárom-, Pozsony-, Mosón megyei anyagot gyűjtött személyesen, vagy vásárolt kortárs kutatóktól.) Érdemes nyilvántartani, hogy eredetileg a Borovszky-féle sorozat komáromi kötetében is nagyobb lélegzetű fejezetet szeretett volna publikálni. Kutatásaink kezdetén fel kellett figyelnünk arra, hogy a homogén épületállomány és a homogén építőgyakorlat ellenére nem találtunk egységes ter-