Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KOTTMAYER Tibor: Század eleji rajzok a Kisalföldről, vázlat Pálos Ede munkásságáról

1. kép. A szombathelyi Savaria Múzeum kiállításának (1993. augusztus 21. - október 19.) „bejárata" Pálos Ede fotójával és aláírásával. (A fotók és a térkép a szerző munkái.) középiskolai tanulmányai alatt kitűnt jó rajzkészségével, s ez határozhatta meg, hogy a Budapesti Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőn tanult tovább, majd ott szerzett tanári oklevelet. Életének következő, ismert mozzanata, hogy 1895 decemberétől Győrött, a Főreáliskola „szabadkézi rajz professzora", helyettesítő tanár. Az ugyanebben az évben elhunyt Ruby Miroszláv tanszékét vette át. Rajzoló geometriát, szépírást és szabadkézi rajzot tanít, időnként ábrázoló mértant. Vélhetően teljes egészében leköti az iskola, mert a tanítás mellett a csónakázóegylet egyik vezetője, színpadot készít, mint a szabadkézi rajz szertárának őre, gyűjti a nagy előd, Révai Miklós megmaradt relikviáit, behatóan foglalkozik a rajztanítás történetével és módszertanával.

5 E munkásságát számos publikáció is igazolja.

6

1898-tól rendes tanár, és bár családi kötelék sem akkor, sem később nem köti Győrhöz, elkötelezi magát e vidék mellett. 1899-ben változtatja nevét Pálosra. 1904-ben jelentkezik először betegsége, feltehetően vesebaj. Felgyógyulván bemutatja az összegyűjtött Révai hagyatékot, melyet nem enged a fővárosba telepíteni, hanem a Főreáliskola 5. HERRITZ Oszkár 1922. 12-14. 6. PÁLOS Ede 1904.; 1907. stb.