Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KOTTMAYER Tibor: Század eleji rajzok a Kisalföldről, vázlat Pálos Ede munkásságáról

2. kép. Agyőri kiállítás (Népi építészet a Kisalföldön című konferencián) egyik tárlója, BURIÁN György felvétele. tulajdonába helyezi.

7 Az 1908-09-es tanévet európai tanulmányúton tölti, majd egy év tanítás után betegsége megint szabadságra kényszeríti. Ettől kezdve szinte félévente újra s újra kezelésre szorul. Az iskola és szertára iránti elkötelezettségét jelzi 1919-es feljegyzése: „Zavaros idők következnek. Köztársaságról is beszélnek. Mi lesz szegény hazánkból? Minden elpusztulhat. Mentsük, amit lehet, a következendő magyar kultúra számára. Elástam a rajzokat üveg edényekben, szurokkal ragasztottam le azokat, hogy a nedvesség ne ártson nekik. Isten veletek régi rajzok! Éljetek sokáig az utókor tanúságára!"

8 Ahogy az 1898-as győri árvíz idején, úgy a háború alatt is a helyén volt. Az 1919-ben általa szervezett és vezetett cserkészcsapattal vöröskeresztes munkát végez, gyűjt és mankót készít, ám 1920-tól a betegség legyőzi. 1921-ben ideiglenes nyugállományba helyezését kéri, betegsége alatt régi gyűjtéseit rendezi, dolgozza át, nem adja meg magát. Ezt jelzi talán utolsó írása is, mely nekrológiával együtt jelent meg az iskola értesítőjében. Személyiségét bemutatandó, hosszabban idézem: 7. A sors iróniája, hogy halála után az iskola fölveszi Révai Miklós nevét, s hogy a II. világháború alatt és után a szertár anyaga szinte teljesen elpusztul. 8. HERRITZ Oszkár 1922. 13.