Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
PERGER Gyula: Képoszlopok a Kisalföldön
7. kép. A Pék-kereszt faragványa. 8. kép. A Lénárt-kereszt forgórózsa faragványa. így tehát a soproni képoszlopok történeti és területi stílusbeli sajátosságait nem nehéz meghatározni, ám annál problémásabb kérdés, hogy mi is lehetett eredeti funkciójuk. Ennek megfejtésére CSEMEGI József vállalkozott, 1941-ben közreadott tanulmányában. 34 Cikkéből érdemes hosszabb részeket idézni, hiszen azóta nem foglalkozott senki behatóan e kérdéssel. CSEMEGI szerint „a szóban forgó építmények mind a három esetben 35 lámpás befogadására alkalmas tornyocskában végződnek s így rendeltetésüket illetően Kőlámpásoknak tekintendők. E megállapításunk alapján kizártnak tartjuk tehát, hogy e soproni építmények emlékművek, imaoszlopok vagy útszéli keresztek lennének. Különben is emlékműveknek már csak azért sem tarthatjuk őket, mert a középkorban, melynek szelleme, modern kifejezéssel élve, sokkalta kollektívebb volt, mint a mai, az egyéni tiszteletnek ezt a formáját nem ismerte. Az egyén ebben a korban inkább valamely vallásos alapítványon keresztül vált emlékezetessé az utókor számára, vagy ily módon örökítette meg nevét, közvetlenül azonban nem állított emléket önmagának. . . . Imaoszlop létesítése sem lehetett alkotóink célja, bár az építmények elhelyezés tekintetében erre vallanának, mert a középkori imaoszlopok leginkább utak mentén kerültek felállításra, mint azt például a bécsi, úgynevezett Spinnerin am Kreuz esetében is látjuk. Azonban az út menti imaoszlopoknak nem 34. CSEMEGI József 1941. 35. CSEMEGI a Lénárt-oszlopról, a Pék-keresztrői és a Pihenő-keresztről értekezik.
