Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
PERGER Gyula: Képoszlopok a Kisalföldön
szokott lámpa befogadására alkalmas fülkeépítményük lenni. . . . Végül úti kereszteknek sem tarhatjuk ezeket az alkotásokat, mert sisakkeresztjük formai szempontból nem uralkodó jellegű rajtuk, a kereszt tehát tartalmilag sem lehet lényegbe vágó, csak járulékos alkotóelemük. Meggondolás tárgyává kell tennünk még azt is, hogy a formai szempontból ily módon megalkotott Kőlámpások a középkor egyházi építészetében a halotti kultusszal kapcsolatban jutottak szerephez. Alkalmazásuk a középkor szellemének ismeretében könynyen érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy a világosság, a fény, már a kora keresztény időkben Istenszimbólummá vált, aminek természetes következménye volt a sötétségnek a bűn jelképévé való válása. 36 . . . Mivel a temetők a középkorban túlnyomórészt a templomok körül terültek el, a halotti lámpások egy része a templomépülettel magával került szorosabb térbeli összefüggésbe, 37 nagyobb részük azonban a temető területén inkább önálló térhatásra tervezve került megvalósításra. 38 E meggondolások alapján ki kell mondanunk tehát, hogy a soproni Kőlámpások nem szolgálhattak halotti lámpások céljára sem, mert közvetlen környékükön a középkorban tudomásunk szerint temető nem volt. Eddigi meggondolásainkban azonban még nem vettük figyelembe azt az érdekes körülményt, hogy a világosság mint szimbólum a nép körében határozottan apotropeikus, démonűző színezettel bővült. Ugyanis a néphit szerint az Ördög a jámbor emberekre a sötétben leselkedik, s az elkárhozott lelkek az utak mentén, főként az útkereszteződéseknél várnak áldozataikra. Mivel pedig a gonosz sötétség hatalmát csak az égi világosság ereje győzheti le, következésképpen az éjszaka kísértéseitől csak az öröklámpás fénye mentheti meg az istenfélő jámbor vándorembert. Ez a valószínűnek látszó magyarázat egyszeriben érthetővé teszi előttünk e Kőlámpások utak mentén, vagy városkapuk előtt való felállítását." 39 CSEMEGI teóriáját bőséges irodalommal támasztja alá, de úgy tűnik, csak azokból merít, melyek igazolni látszanak egyes téziseit. Kiindulópontja szerint, mivel a képoszlopok szoborfülkés része alkalmas „lámpás befogadására", ezért azok „Kőlámpások". Hasonló logika szerint zárja ki a többi lehetséges funkciót is, megfeledkezve néhány fontos történeti adalékról. Nem igaz például, hogy az út menti „imaoszlopoknak nem szokott lámpa befogadására alkalmas fülkeépítményük lenni". 40 Tudomásunk van arról is, hogy hasonló jellegű építmény temetőben is állt - éppen egy német közösségben - a temetőkeresztet helyettesítő funkcióban. 41 Levéltári forrásokból igazolható például az is, hogy a Lénárt-kereszt egy - a 15. században épült - kápolna „tartozéka" 36. Állítását újszövetségi idézettel támasztja alá: „Én világosságul jöttem e világra, hogy senki se maradjon a setétségben, aki énbennem hiszen." (János XII. 46.) 37. CSEMEGI példaként a soproni ferences templom 15. századi öröklámpását említi. 38. Impozáns felsorolását így zárja: „A középkorban majd minden temető területén állott legalább egy lámpa befogadására szolgáló kőtornyocska." 39. Ugyanakkor éppen az általa felsorakoztatott osztrák cikkek nem igazolják teóriáját. 40. Vö. SCHNEEWEIS, Emil 1971, és SCHNEEWEIS, Emil 1974, valamint BERGER, Walter 1975 és BERGER, Walter 1976, illetve jelen dolgozat további részeit. 41. Ilyen volt a győr-pinnyédi (Fischerdorf) temető már lebontott képoszlopa.
