Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön

11. kép. Pozsonyeperjesi lábasmalom 1965-ben, helyreállítás előtt. FILEP Antal felvétele. malom, a pozsonyeperjes\ (ma Jahodné) malmok, és a tőkés\ (Dunatőkés, ma Dunajsky Klátov) malom sorolható ide, s napjainkban építik újjá Maticza János tallósi molnár segítségével a jókaW (ma Jelka). 1960-ig üzemelt az 1893-ban épített Maticza-malom, amely a Kis-Duna medrébe vert akácfa cölöpökön nyugszik. A folyóparttól egy 22 méter hosszú, keskeny, cölöpökön nyugvó híd vezet a malomhoz. A vízikerék szélessége 2,5 méter, átmérője 7 méter. A főtengely egyik vége a malomházban, a másik egy, a vízben lévő állványzaton nyugszik. Hajómalomhoz hasonló tehát a szerkezet - malomház-vízikerékállvány/völgyhajó - egymáshoz való kapcsolata (9. kép). A tallósi Maticza-malom „Engedély okirat"-ában 1893-ban ezt olvashatjuk: „A malom üzeméhez szükséges vízszinezés előállítása céljából a Kis-Duna vízfolyás medrébe egy fenékgát beépítése, melynek balparti vége a Tallós község határához tartozó „Felső legelő" nevű dűlőben fekvő 8. t. sz. özv. Vargáné szül. Rázga Katalintól kép. birtokrészleten létesítendő lábas malomhoz csatlakozik, jobbparti vége pedig Dióspatony község határához tartozó "U,DSzigetfarka" nevű dűlőben fekvő 21. térk. sz. Tóth József és 20. térk. sz. Lelkes Lajos dióspatonyi lakosok tulajdonát képező birtokrészletekbe kötendők be. - Ezen gát a fenékbe vert czölöpök közötti rózsafonatból ké-