Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
FAZEKAS István: Plébániaépület a Kisalföldön a 17-18. században írott források tükrében
A források tanúsága szerint nem lehet azt állítani, hogy a hívek túlzott lelkesedéssel végezték volna a plébániák karbantartását. Számtalan romos plébánia áll egészen nagy jövedelmű falvakban is (például Márcfaiva 1651). A vonakodás mögött több ok is rejtőzködhet. A frissen katolikus hitre térített evangélikusok és reformátusok érthetően nem túl nagy lelkesedéssel áldoztak az „Antichristus" helyi képviselőjének házára, másrészt a falu természetesnek nevezhető módon óvta anyagi erejét. További vitákra adott alkalmat, hogy a plébánia fenntartása a plébániához tartozó falvak között pontosan fel volt osztva, mint például a széplaki plébánia esetében. A plébániaépület fő részét, amelyben a plébános lakott, a konyha feléig a széplakiak tartoztak rendben tartani, a konyha másik fele, a cselédszoba és a kamra tartozott a hegykőiekhez, a kamrától az istállóig húzódó rész pedig a sarródiaké volt, végül a pajta és a kocsiszín pedig mindhárom falu együttes feladatát alkotta. 15 Ha az egyik község elfeledkezett a feladatáról, a többi sem érezte többé kötelezőnek a maga részének rendben tartását. Megesett, hogy a plébános maga is áldozott saját lakóhelye javítására. Az okok különbözők lehettek, tehette ezt hívei hagyagságától űzve, vagy saját maga magasabb komfortigénye késztette rá, vagy esetleg reprezentációs igényeknek tett eleget. A barbacsi plébánost például hívei szegénysége késztette rá otthona alakítására: „Az Nádnak fogyatkozása miát látván az Emberek elégtelenségét Kínszerítettem magam kölcségén belső ablakokat es ajtót Csináltatnyi hogy valami nyomorúságai meglakhassam mert mint az ablakokon mint az ajtón befujt a Szel és a ho. " 16 Nem könnyű feladat a plébániaépületek népi építészettel való kapcsolatát meghatározni. Attól eltérőnek mutatják némely korabeli vizitációs megjegyzések, ugyanis egy-egy plébániáról a vizitátor becsmérlőleg megjegyezte, hogy paraszti módon van építve. 17 Az építőanyagként használt kő, tégla, a zsindely, mint fedőanyag alapján, a melléképületek közül a reprezentatívnak nevezhető kocsiszín megléte miatt inkább kapcsolódik a nemesi építészethez. Az Urbaria et Conscriptiones sorozatában fellelhető néhány, e területről való összeírás megerősíti a plébániaépületek és a kisnemesi építészet rokonítását. A legrészletesebb példa, az egykor nemes Balogh István tulajdonában volt ház leírása 1757-ből ugyanakkor a mezővárosi építészet felé mutató kapcsolatokat sejtet. A ház egy része téglából (ex coctis tegulis), más része mórtéglából (ex crudis tegulis) készült, a leírás alapján soros elrendezésű, 15. „partém principaliorem, ubi nempe parochus habitat, usque ad medium culinae conservant Széplakienses, a medio culinae cubiculum familiae, etcameram conservant Hegykűienses. Post cameram usque ad finem, id est, sit venia, stabula conservant Sarródienses, horreum vero et receptaculum curruum omnes trèspagiinsimul...". MOL P 108 Rep. 80. Fasc J Nr 139 et R/c. 16. A barbacsi plébános levele kegyurához, Esterházy Miklós herceghez 1766 körül. MOL P108 Rep. 80. Fasc. H. Nr. 129/a. 17. Például Tétényről 1733-ban (mosoni főesperesség): „ rusticano plane modo est aedificata, sat misere". Selegszántó 1714 (soproni főesperesség): „domum parochialem habet more rusticanorum cum 2 cubiculis, horeo, et horto uno, ac celario parvo".
