Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

GUDMONNÉ Fülöp Ilona: Népi építészet a Kisalföld északkeleti felén

9. kép. Udvardi ház, 1985. GUDMON Ilona felvétele nálták. Ekkor a kötőgerenda végére aisószelement fektettek, a tetőtér közepén, kétoldalt futott végig a székszelemen, amit ferde tartók támasztottak alá. A felsőszelement tartó ollóláb az alsó- és székszelemen belső oldalát érintette, míg a szarufák a külsőt. A szarufás tetőszerkezet minden vizsgáit településen megtalálható. Elnevezése a magyar falvakban „kakasüllős", vagy „hambálkás" (Nagykér), a szlovák falvakban „hambálkovy krov". Részei: kötőgerenda (szlovákul: puntovica, puntová hrada), horogfa vagy szarufa (szlovákul: króvy) és a kakasüllő, amit Kéren hambálkának is mondanak (szlovákul: hambálek). A szarufás tetőszerkezet általában a döngölt falú házra került, míg a rakott sárfalra és a vályogfalra székestetőt tettek. A székes tetőszerkezet fekvő-, majd álló változata fokozatosan a század elejétől az 1920-30-as években vált általánossá. A székestető alkotóelemeinek terminológiája az egyes falvakban nem egységes. A kötőgerenda két végén, a ház hosszában M a koszorúgerenda (Kér), alsószelemen (Andód), sárgerenda (Andód), vagy koszorú (Újvár), szlovákul: pravillo, pravillá. Az oldalszelemen neve Kéren székkoszorú vagy székgerenda, Andódon és Újvárott székszelemen vagy pócgerenda, a szlovák falvakban fetha vagy stolica. Az oldalszelement alátámasztó oszlop neve székláb vagy tartók, szlovákul: stolice vagy police. A székláb felső részén található a székkönyök vagy karpánt, az oldaltámaszték neve támaszok, szlovákul: prufciglo, spéry.