Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)
A két kutatás pedig ezen rövid jelentések összeállításának módszerében is eltér: a magyar kutatók általában a telepjelenségekre szoktak koncentrálni, 19 szlovák kollégáink pedig elsőként inkább a feltárásról származó kerámiát 20 jelentetik meg. Az Árpád-kor vonatkozásában a két nemzeti kutatás közti eltérés ennél sokkal határozottabb formában is megmutatkozik az etnikum-meghatározások különbözőségeiben, valamint az eltérő időrendi elvek alkalmazásában. 21 A cseh alapokon kifejlődött szlovák régészeti iskola 22 átvette NIEDERLE, Lubor azon prekoncepcióját, 23 amely szerint Kelet-Közép-Európa kora középkori lovasnomádjai, azaz az avarok és a magyarok a fazekasság ismeretét csak a szlávoktól sajátították volna el. Ezáltal pedig „automatikusan" szláv etnikai meghatározást nyert minden egyes kora középkori cseréptöredék, és ennek következtében az összes korabeli, régészetileg megfigyelhető település is. A Kisalföld északi részének vonatkozásában e kerámiaelemzési módszer népszerűségét erősíthette egy olyan igény is, hogy az 1918-ban létrejött új állam déli határának igazolásként a Duna menti térség „szláv jellegét" régészetileg is igazolni kellett. Továbbá, a cseh iskola a 830 és 907 között létezett morva fejedelemség - helyi szóhasználattal élve a „Nagymorva Birodalom" - korát tette a kora középkori időrend alapjává. 24 Az így kidolgozott ún. „sáncvár-időrendnek" 25 (szlovákul: doba kultury hradistnej, németül: Burgwallzeit) kétségen felül van némi ismeretelméleti alapja. Hiszen a Kárpátmedence 9-11. vagy inkább 8-11. századi edényművessége tényleg elkülö19. E hagyományt feltehetően az alakította ki, hogy a MÉRI István a módszertani alapokat tartalmazó tanulmányaiban (MÉRI István 1952. 49-67.; MÉRI István 1964). inkább a települési objektumokat elemezte részletesen, az ún. apró leletanyagot pedig csak röviden írta le. 20. E gyakorlat minden bizonnyal összefügg azon felfogással, hogy a kerámia eleve a szláv etnikum biztos jelzője - lásd a 23. jegyzetet. 21. A 19. század végi cseh tudományosságban kifejlődő „szláv régészet" szemléletbeli hiányosságait két korábbi munkámban már vázoltam: TAKÁCS Miklós 1986. 17-18.; TAKÁCS Miklós 1991. 511-512. A néprajzkutatók közül e problémára felfigyelt: BALASSA M. Iván 1988. 483-498. 22. E kutatásokat áttekintette: HABOVSTIAK, Alojz 1971.603-616.; HABOVSTIAK, Alojz 1985. 12-27. 23. Több összefoglaló munkája közül kiemelném: NIEDERLE, Lubor 1913; NIEDERLE, Lubor 1911-1927. Elsőként bírálta e koncepciót: RICHTHOFEN, Bolkó 1923-1926. 139-156. Lásd még SZŐKE Béla recenzióját; EISNER, Ján: Devinká Nová Ves. Slovanske pohrebiste. Archeológiai Értesítő 80. 1953. 166-170.; BÓNA István 1971. 303-307., 321-324.; TAKÁCS Miklós 1986. 17-18. 24. EISNER, Ján 1933. 240. érvelését tizenöt év után változatlan formában megismételte. EISNER, Ján 1947.1320.; Lásd még BORKOVSKY, I. 1940. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy az újabb szlovák kutatásban egy új időrendi fogalomrendszert alakított ki CHROPOVSKY, Bohuslav 1970.186. Ez azonban az időrendi egységek határait egyáltalán nem érinti. így a „korai sáncvár kor" azonos a „nagymorva kor előtti időszakkal", a „középső sáncvár kor" a „nagymorva időszakkal", „a kései sáncvár kor" pedig a „nagymorva kor utáni időszakkal". Lásd erre az alábbi táblázatot: HRUBEC, Igor 1980. 229-233. 25. E fogalom magyar fordítása SZŐKE Bélától származik: 1951. 26-27.
