Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon

4. kép. Ritmikusan ismétlődő pártázatok a Kisalföldről Összehasonlító vizsgálatok Paraszti cserépkályháink késő középkori előzményeit a Dunántúl és a Nagyalföld korai kályhái között kell keresnünk. Ezeken a területeken a kályhák használatában egy többé-kevésbé jól kivehető hármas tagolódás figyelhető meg. Az Alföldön a bögrés kályhák terjedtek el. A csempék alaptípusát képező bögrék más típusú szemekkel együtt alkották a kályha anyagát. Az itteni udvarházak és paplakok ásatási anyagából mérműves előlapokkal ellátott, 15. századi fülkés csempék is előkerülnek, de a később népszerűvé váló és széles körben használt kályha csak a bögrés változat lesz. A kályhák felépítésében az alföldiekkel rokon vonásokat mutatnak a Dunántúl középső és nyugati részének 15. századi szemeskályhái. Itt az alaptí-