Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

Másutt a maradék kályhaszemeket a rohamosan tért hódító takaréktűzhelyek felső, a sütőt is magába foglaló részébe építettték be. 1920 táján már számos, zárt kéményes konyhában is ilyenen főztek. (28. kép.) A tálas szemek életének utolsó állomása az udvar volt, ahol baromfiitatóként szolgáltak, míg össze nem törtek. Az 1880-as évektől terjedtek el Dél-Zalában is az eleinte fa-, később gipszsablon vagy nyomódúc segítségével készített lapos, domború mintázatú, mázas kályhacsempék. Ezek többnyire a tüzelőteret borították, ám a "karikós" felső részt továbbra is tálas csempék alkották. Az egykori csurgói járás Dráva menti falvaiban, Belezna, Zákány és Nemespátró vidékén az 1880-as években már kedveltek voltak a nagyobb méretű, (általában 27x27 cm-es) domború mintázatú csempékből épített, alul szögletes, fent hengeres vagy a hasáb alakú cserépkályhák. Ezeknek azonban már csak a padlásokon őrzött elemeit találtam meg.

34 Szintén hallomásból tudom, hogy Dél-Göcsejben és Hetesben készítettek nagyméretű cseréptáblákból is kályhákat.

35 Konkrét adatom azonban csak Lovásziból van. Efféle kályhákat rajzolt KIRÁLY-MOSS, Suzanne is 1975 körül a lendvai szőlőhegy pincéiben,

36 sőt magam is szereztem ilyet a lendvai (Ledadva, Szlovénia) Galéria és Múzeum részére 1988-ban az egykor Zala megyéhez tartozó Kebelén.

37 (Lendva 88. 7. 4-88. 7. 7.) Mivel azonban az utóbbit 1920 körül készítette Sabján Jenő fazekas, részletesebben nem foglalkozom vele. A takaréktűzhelyeknek is számos változatát ismerjük térben és időben a kezdetlegesebbektől a kőművesekkek csináltatott díszes, "rakott sparheltig". Az utóbbiak azonban már szintén a 20. század termékei, mint ahogy a csak elvétve használt öntöttvas kályhák is. Mozgatható takaréktűzhelyet, "csikósparheltet" a 19. század végén még ritkán használt a nép. (29., 30., 31. kép.) A vaslapos tűzhelyek forradalmasították a falusi lakáskultúrát és a főzési technológiát. A fazekasoktól ettől kezdve már csak széles fenekű, azaz "sporheltes" lábost és fazekat vásároltak,

38 a boltban pedig öntöttvas vagy bádogedényeket. Akinek nem volt pénze "kémény alá húzatni" a házát, az a szoba takaréktűzhelyén főzött, a keletkezett égéstermék pedig továbbra is a füstöskonyhába került. 34. TGyM A/316-68.; A/799-71. Vö.: IV. tábla, 3-4. kép.; F. 4769-72. 35. SABJÁN Tibor 1989. 124-128. Lásd I. tábla 1. kép szövege. 36. A kitűnő tusrajzok a lendvai Galéria és Múzeum állandó kiállításán tekinthetők meg. 37. 1988-ban több hónapos ösztöndíjjal a lendvai Galéria és Múzeum részére végeztem részben leltározási és gyűjtőmunkát. A nagyméretű, domborúan mintázott barnamázas kályhatáblákat Sabján Jenő fazekas készítette Kebelén. 38. KERECSÉNYI Edit 1990. 35-39.