Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

31. kép. Pátró, Kossuth u. 4. "Csikósporhelt". 1890 körül vásárolt és eredetileg a régi ház hátsó szobájában vagy füstöskonyhájában használt takaréktűzhely (1962). A bontott kályhák elemeinek tanulsága A szemeskályhákról készült fotók, s a házakban még állva látott kályhák az sugallták, hogy a 19. század dél-zalai paraszti cserépkályhái formailag szinte egységesek voltak. Az idők során múzeumunkba került mintegy 100 csempe azonban nem ezt bizonyítja. Akadnak ugyanis közöttük vörös mázatlanok, melyeket az 1760-as és az 1813-as árszabás sorol fel, s melyeket változó mélységük miatt tálasnak vagy akár kupásnak is nevezhetünk, de vannak szép számmal kisebb-nagyobb, domború mintázatú laposcsempék is. Úgy tűnik, hogy a legrégibb, talán még a 19. század elején készült mázatlan és zöldmázas, kupás és tálas szemekből álló kályhák egész Dél-Zalában kedveltek voltak, a minden bizonnyal fiatalabb domború mintázatú, kisméretű