Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

Összefoglalás Ha a mernyei uradalom építkezéseit más uradalmakéval vetjük össze a vizsgált korszakban, két tényezőt kell kiemelnünk: a megkésettséget és a szűkös anyagi erőket. Ezek magyarázzák a régi, elavult épületek hosszú életben maradását, az építési újítások kései bevezetését, s azt a sajátosságot, hogy a már bevált, alkalmazott korszerűbb építőgyakorlat mellett a régi anyagok, módszerek szívósan tovább éltek.

107 Jellemzőek az uradalom központi és perifériális területei közötti elég pregnáns eltérések, amiket az eltérő ökológiai adottságok mellett a beruházások egyenlőtlen megoszlása tovább erősített.

108 Az uradalom építkezését a környező falvak építészetével összevetve már utaltunk a kusztódiátus korabeli építőgyakorlatnak a helyi hagyományokban gyökerező összetevőire. Ez főként az épületanyagokban, épületszerkezetekben mutatható ki, összefüggésben azzal, hogy ekkor még az uradalmi épületeket is döntően a helyileg adott építőanyagokból, molnárok és robotosok közreműködésével építették. A rendi korszakban megváltoztak az építőanyagok, épületszerkezetek, méreteiben, alaprajzában is eltávolodott az uradalmi építkezés a parasztitól. A kivitelezést már tanult kőművesek, ácsok bonyolították. Bár a kocsmák, mészárszékek, iskolák, tiszti lakok, mint a falu reprezentatív épületei, mintául szolgáltak, s az általuk megtestesített fejlettebb építőgyakorlat követésre talált a falubeliek körében, a tégla, cserép, az iparosmunka csak a legmódosabb rétegek körében volt megfizethető. így a falvakban sokkal tovább élt a korábbi építőgyakorlat.

109 107. Utalhatunk pl. az Esterházyak pápa-ugod-devecseri uradalmának már a 18. század végén jóval specializáltabb, nagyobb apparátussal működő építési irodájára és építőtevékenységére. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. Említhetjük a többlakásos cselédházak kései megjelenését, a tégla-, kőfalak és cseréptetők mellett a tömésfalazatok, zsúp- és nádtetők gyakori alkalmazását az egész korszakon keresztül, vagy a füstöskonyhák szívós továbbélését. A mernyeinél fejlettebb csurgói Festetics-uradalomban is megfigyelhető azonban, hogy az uradalmi központoktól távoleső, elzártabb majorokban a rendelkezésre álló gazdag faállománynak köszönhetően „a hagyományosabb faépítkezés, a vele kapcsolatos épületszerkezetek, fedésmódok, épületbeosztás mentődött át még a 19. század első felére is." KNÉZY Judit 1986-1987. 299. A dél-dunántúli kisebb egyházi uradalmak épületállományánál viszont néhol a mernyei uradaloménál is elmaradottabb viszonyokat találunk. Ld. pl. a ZENTAI Tünde 1990b. által többször hivatkozott közeli Kaposfői Prépostság birtokainak épületállományát. 108. Többször utaltunk már a dobszai kerületre, de a központi kerületekben is akadtak puszták, melyek cselédlakásai messze elmaradtak még a mernyei uradalom átlagától is. Vadé pusztán pl. az 1820-ban és 1838-ban épült cselédházak mind tömésfalúak, mestergerendásak, padlásuk hasogatott bükkfa, ollószáras tetőszerkezetűek, zsúppal fedettek és füstöskonyhások. A gazdasági épületeknél, tiszti háznál viszont nem érzékelhető ez a lemaradás. (1859-es összeírás). 109. ZENTAI Tünde 1990b. 97., 102.