Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

A füstöskonyhák a kusztódiátus korából fennmaradt régi épületeknél, néhány kieső, elhanyagolt majorban a cselédek maguk építette házainál, és birkások, téglások hajlékaiban éltek tovább, még 1859-ben is szép számmal volt belőlük, számuk azonban már egyre csökkent.

104 Magukról a tüzelőalkalmatosságokról kevés szó esik az épületleltárakban. A tüzelőberendezések azt a hagyományt viszik tovább, amelyet már a kusztódiátus korabeli szabadkéményes házaknál megfigyelhettünk. A rajzok alapján a konyhában szögletes kemence állt a hátsó fal közepénél.

105 Minthogy sok konyhában padka egyáltalán nem volt, a kemence teteje szolgált tűzhelyül, amit Ugróczy Ferenc egyik cselédház-terve is bizonyít, melyen "kemence és tűzhely" megjelöléssel illette a szögletes konyhai kemencét. A sütőkemencék téglaboltozatának elkészítése minden kőműves altételben szerepel, hasonlóan a kályhalábak rakása is. A kívülfűtős kályhákat gelencsérek készítették. Alaprajzuk általában szögletes, de előfordulnak a terveken kerek kályhák is. Néhol elszórt adatok találhatók arra, hogy a plébános vagy adminisztrátor szobájában fehér kályha volt, ugyanott a cseléd szobájában zöld szemeskályha. A zöld szemeskályhák mellett még az 1860-as, 70-es években is előfordultak cselédházaknál mázatlan, vörös kályhaszemekből rakott kályhák. A vizsgált korszakban sparheltre mindössze egyetlen adatot találtunk: az 1836-ban épült göllei mesterháznál írtak össze "sparherdes kéményes konyhát".

106 Szélesebb körű elterjedése az 1880-as évekre esik. Meg kell emlékeznünk a néhol feltűnő, bizonytalanul használt kandalló terminusról is, ami különböző, többnyire kéménnyel kapcsolódó nyílt tűzhelyet jelöl. Egy ízben a paróchia reprezentatív helyiségében említik, többször fordul elő présházakban, egyszer egy putriház ajtó nélküli konyhájának tüzelőjeként. Egy alkalommal egy tiszti lakból átalakított cselédház folyosóról fűthető szobájánál említ az 1859-es összeírás kandallót. A füstelvezetés és a tüzelőberendezések radikális megváltozása már a tárgyalt korszak után következik be. A szabadkémények megszüntetése, mászókémények építése tette lehetővé egyes cselédházak nagyméretű közös konyháinak megosztását, az önálló lakrészek leválasztását. Ekkor terjedt el a spraheltek és a belülfűtős kályhák használata. 104. Pl. Vadé pusztán az 1820 körül és 1838-ban épült cselédházak is mind füstöskonyhásak. (1859-es összeírás). 105. Hiányoztak tehát a Dél-Dunántúl népi építészetére jellemző boglyakemencék, - legalábbis a tervrajzokon mindig szögletes, vályogból, téglából épülő kemencék láthatók. Sövényvázas boglyakemencékkel legfeljebb a béresek maguk építette házaiban, füstöskonyháiban számolhatunk. 106. Ld. az idézett 1859-es göllei összeírást.