Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

nülő generációi lakták, addig a cselédházakban idegen családok kényszerültek egy szobába, közös konyhahasználatra. A fennmaradt tervek, épületfelmérések azt bizonyítják, hogy az eredeti alapelv szerint e cselédházakban egy-egy család külön szobával, kamrával rendelkezett volna, s csak a konyhát használta volna két család közösen." Jól bizonyítják ezt a szándékot Ugrgóczy cselédháztervei, amelyeken az egyes helyiségek rendeltetését, lakóját is bejelölte. (12. kép.) A rend szűkös anyagi helyzete, s az egyéb cselédházakban általános gyakorlat alapján arra kell gondolnunk, hoy ezt az elvet legfeljebb az épülettípus kialakulása idején, a század első évtizedeiben tartották be, az 1840-es, 50-es években már semmiképp sem. Különben nehéz lenne megérteni, hogy felépülésük után 10-15 évvel 5-6 család lakta a két család számára tervezett lakóházakat. A 19. század derekán a mernyei uradalom mindenféle cselédházában bevett szokássá vált, hogy több család szorongott egy szobában. Ebből arra következtethetünk, hogy az ekkor épült cselédházakat már felépülésükkor sem az eredeti rendeltetésüknek megfelelően lakták. Az uradalom anyagi helyzete, a szükség szabta meg, hogy a típustervben még egy családnak szánt szobán, kamrán hány család osztozott.

100 Ez a gyakorlat okozta aztán, hogy a cselédházak idő előtt lepusztultak. A 19. század utolsó évtizedeiben a túlzsúfoltság miatt elviselhetetlen lakáskörülmények már állandó akadályát képezték a konvenciósok felfogadásának.

101 Mindezek a tények sem fedhetik el azonban, hogy a cselédházak a típus kialakulásának, kezdeti alkalmazásának korában korszerűek voltak, s fejlettebb lakáskörülményeket biztosítottak volna, mint a környező falvak paraszti lakóházai. Elég, ha csak a kéményes konyhákra utalunk, amelyek falusi viszonylatban még ritkaságnak számítottak a század derekán.

102 A fennmaradt tervrajzok, s a megvalósult épületekről készült felmérések, leírások arra engednek következtetni, hogy e cselédházakat az uradalmi mérnökök, környékbeli kőművesek tervezték a jól ismert példák, alapelvek, esetleg típustervek nyomán, a jószágkormányzók instrukciói szerint, a helyi követelményeknek és az uradalom mindenkori anyagi helyzetének megfelelő méretben, kivitelben. 99. A cselédség lakáskörülményeivel foglalkozó tanulmányok kiemelik, hogy a cselédházak 20. századból is ismert túlzsúfoltsága későbbi fejlemény, a típus kialakulása idején még más volt a helyzet. PUSZTAINÉ MADÁR Ilona 1982. 26-29.; KNÉZY Judit 1986-1987. 300.; BALASSA M. Iván 1990. 88., 90. 100. 1906-ban, amikor a közérdeklődés ráterelődött a cselédség tarthatatlan lakásviszonyaira, a Kegyes Tanítórend is önkritikusan nyilatkozott a saját cselédlakásai körüli tennivalókról.: mert mi tudjuk legjobban, akiknek hivatása az erkölcsös nevelés, hogy mily káros hatású az, ha két vagy három soktagú család egy szobába van szorítva, pedig még minálunk is, ahol éppen nem a legrosszabb cselédlakás viszonyok vannak, csak elvétve van egy családnak külön lakása, a legtöbb esetben két, sőt három család is lakik egy szobában." SZENTIVÁNYI Béla 1943. 341. 101. TÓTH Tibor 1977. 328-329. A több család által lakott szobák berendezéséről, lakáshasználatáról 20. század eleji adatok alapján ld. KARDOS László 1955. 282-298. és PUSZTAINÉ MADÁR Ilona 1982. 57-79. tanulmányait. 102. KNÉZY Judit 1986-1987. 299-300.; BALASSA M.lván 1990. 90.