Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

Miután az építőanyagokról, az építkezések megszervezéséről megemlékeztünk, végül magukról az épületekről kell szólnunk, noha változatosságuk miatt csak a leglényegesebb vonások, és főként az előző korszakkal szembei változások kiemelésére van lehetőség.

60 Falazat A piarista korszakban a legtöbb épületet, legyen az vályog- vagy tömésfalú is, igyekeztek szilárd alappal készíteni,

61 amely 1-2 sukkal az udvar szintje fölé emelkedett, így a házak padozata magassabban feküdt a terepnél. A tiszti házak, plébániaházak, árendásházak, magtárak, birkaaklok, istállók már rendszerint téglából épültek. Egyéb épületeknél a téglát csak részlegesen használták, bár akadtak téglafalú cselédházak is. A téglával való takarékoskodás miatt a felmenő fal gyakran vályog vagy tömés volt, és csak a sarkokon, vagy bizonyos távolságokra elhelyezett faloszlopokkal erősítették téglával a falat.

62 Arra is számos példát találunk, hogy az utcai vagy a hátsó fal téglából épült, a többi vályogból. A tömésfalakat előbb-utóbb ugyancsak téglával kellett foltozni, így az összeírásokban igen gyakoriak a foltozott, és a (tömés-, vályog-, tégla-) vegyes falazatok. A legtöbb kerületben működött - legalább időszakosan - téglaégető. A téglásmester és a téglás-legények primitív hajlékai (kétosztatú, zsúppal fedett füstöskonyhás házacskák, vagy putriházak) a téglaégető kemencék közelében helyezkedtek el.

63 Az eszközleltárakból ismerjük a téglások munkaeszközeit is. Hetényben például a következő téglás eszközöket írták össze 1854-ben: 2 forma, 3 tégla asztal, 3 vas csapó, 8 tégla forma, 2 flaszter, 3 cserép, 1750 zsindely szárogató deszka, 6 vasas talicska, 3 irtó kapa, 1 ásó, 3 toló deszka, 1 kút vödör.

64 A téglát a kőművesek többnyire sárba rakták, még az 1859-es összeírás is kiemeli, ha a tégla mészhabarcsba volt rakva. A tégla rossz minőségével, vagy a mernyei épültek kedvezőtlen, völgyi fekvésével magyarázható, hogy 60. Elsősorban az épületösszeírásokat hasznosítottuk, a tervrajzok egy része ui. nem, vagy nem pontosan a terv szerint valósult meg. Az 5. jegyzetben említett 1859-es összeírásokon kívül a következőket használtuk fel: Nagy Dobsza Districtusban lévő M. Uraság Épületjeinek öszveírása 1827ik Esztendőben (Somogyi Imre kerületvezető tiszt által); Tekintetes Mernyei Uradalomban Mernyei Vidékében Méltóságos Uraság Épületeknek s külső fundusoknak azoknak mennyiségérül és minőségérül Jegyzéke a 19. Octobris usque 6. Novembris 1835. (Per Ignatium Zbellam ord. Geometram Dominalem). SmL. ML. d. Inventaria 1827-1840. (59. d.) 61. TÓTH Tibor 1978. 65. 62. Ilyen megoldást javasolt a Nagydobszán építendő tiszti lakra is Somogyi Imre kerületvezető tiszt 1827-ben. Ld. a 60. jegyzetet. 63. A mernyeinél nagyobb uradalmakban sem áldoztak a téglások hajlékaira. A tatai Esterházyuradalomban is földputrikban laktak a téglások 1828-ban. ÁGOSTHÁZI László-BOROSS Marietta 1985. 24. 64. Összesítő eszközleltár 1854-ből. SmL. ML. d. Inventaria 1835-1943. RASSY Tibor gyűjtése.