Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

a mernyei házak nedvesek, salétromosak voltak, az istállók falából néhány évvel felépülésük után potyogott a tégla. Követ elsősorban a dörgicsei kerületben használtak építkezésre.

65 A kőfalazatok a századfordulón már kizárólagosak voltak, a kerítések is többnyire kőből készültek. Valószínűleg az Őszödön előforduló néhány kőépület is az északi partról származó kőből épült. A két part között az uradalom alkalmazásában álló sajkások bonyolították a forgalmat.

66 Bár Somogy területe kőben szegény, Göllén és Attalán mégis több kőépülettel találkozunk. A „süllyedtvári terméskőből" emelt tiszti házak, árendásházak építésekor az alsóheténypusztai későrómai erődítmény romjait használták kőbányául.

67 A vályog felhasználása az egész korszakban általános volt, főként a kieső kerületek, puszták építkezéseinél. Többnyire tégla alapra rakták. A vályog vetésére nem találtunk adatokat. Fecskerakásos falaX mindössze 3-4 esetben említenek az 1859-es összeírások, legtöbbet Nagydobszán. Nem lehetett elterjedt az alkalmazása. Annál gyakoribb volt viszont a tömésfal, noha készítésére a föld nem volt mindig megfelelő. Több esetben említik, hogy a homokos föld miatt a ház fala kidől, állandóan foltozni kell. Főként Hetényben és Vadén volt kiterjedt az alkalmazása, még az 1866-os épületkimutatásban is sok tömésfalú épület szerepel.

68 Az 1860-as években is készültek cselédház-tervek tömésfalra. A tömésfalak alá többnyire tégla alapot készítettek, pusztai cselédházaknál azonban elég gyakran hiányzott az alap. A sövényfalú építkezés a 19. század közepén már kuriózumnak számított, noha számos, a kusztódiátus idejéből származó épület fennállt még. A sövényfalú építkezésmód a 19. század elején már csak Dobsza környékén volt élő gyakorlat, másutt legfeljebb a cselédek építettek maguknak ilyen épületeket. Másfelől épp az 1827-es és 1835-ös összeírásból ismerjük meg a korábban széleskörűen elterjedt sövényfalú épületeknek a szerkezetét. 65. Századunk elején Akaiin barnás fehér dolomitot fejtettek a kegyes tanítórendi kőbányában útépítésre és kavicsolásra. Felső-Dörgicsén barnás fehér szemcsés dolomitot bányásztak a községi kavicsoló bányában. Az uradalmon kívül eső közeli Kisdörgicsén építkezésre is alkalmas tömött, felső-triászkori mészkövet fejtettek a községi kőbányában. SCHAFARZIK Ferenc 1904. 349., 353., 355. 66. őszöd és az északi part közt 1813-ban indult meg az első hajó a két part közti szállítások megkönnyítésére. A hajó gondozása, új sajkák építése és a révészek felügyelete az Akaiiban lakó sajkás feladata volt. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 367. 67. A hetényi "kőbányát" 1815-ben fedezték fel a "Süllett várnak" nevezett helyen. Itt bőségben és könnyen tudtak kitermelni nagy építőköveket. BOJT Lajos 1935.20. FÉNYES Elek, majd CSORBA József Attala ismertetésénél Dornay jószágkormányzó helytörténeti búvárkodására hivatkozva számol be a Süllyedtvárnak nevezett, késő-római erődítményről és az ahhoz kapcsolódó népmondáról. SZENTIVÁNYI Béla Csete Antal feljegyzése alapján írta le a Süllyedtvár mondáját. FÉNYES Elek 1851. 57.; CSORBA József 1857. 154.; SZENTIVÁNYI Béla 1943.383. A késő-római erődített település feltárása évek óta folyik Tóth Endre vezetésével a jelenleg Kapospulához tartozó Alsóhetényben. 68. Uradalmi épületek összeírása Vadén 1866. SmL. ML. Vegyes iratok - épület-tervrajzok, kölségszámítások 1841-1944 (120. d.); Épületkimutatás Hetény, 1866. SmL. ML i. Officiosa (81. d.)