Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században
A piarista korszak építkezése Ezt az épületállományt vette át a Kegyes Tanítórend 1807-ben. A bérleti rendszert felszámolva 1809-ben kézbe vette a birtokok irányítását, s igyekezett a több évtizedes elmaradást felszámolni, a korszerűbb gazdálkodás feltételeit biztosítani. Ennek egyik első állomása a megfelelő épületállomány megteremtése volt. 27 A mernyei uradalom gazdálkodásában a gabonatermelésnek, majd a 20-as évektől kezdve a juhászainak jutott vezető szerep. 28 A rendi gazdálkodás első időszakában a fejlesztés a gyötrő pénzhiány miatt még továbbra is a feudális járadékokra, robotra támaszkodva, extenzív módon történt. 29 A rend azonban céltudatosan hozzákezdett a házi kezelésű aliódiumok kiterjesztéséhez, sorra alakultak a pusztai majorok. 30 Az uradalmi alkalmazottak száma eleinte lassan, a 20-as évektől kezdve azonban rohamosan nőtt: a kezdeti 60-as létszámról 1848-ra 208-ra, 1880-ig 434-re gyarapodott. 31 A birtokbalépésekor még jelentéktelen, alig pár száz holdas majorral rendelkező uradalom a reformkor végére 20000 holdas nagybirtoküzemmé fejlődött, melyben a robotmunkát egyre jobban háttérbe szorította a belső alkalmazottak munkája, így tudta a piarista uradalom a jobbágyfelszabadítással, a feudális járadékok eltörlésével járó megrázkódtatásokat átvészelni, és a jobbágyok megváltakozásából eredő tőkével a kapitalista nagyüzemi termelés feltételeit biztosítani. 32 A röviden vázolt folyamatok világítják meg az uradalom mindenkori építkezéseit, azok megszervezésének módját. A piarista korszak építőgyakorlatában a vizsgált korszakban két periódus különíthető el. A kezdeti időszakban a pénzszűke, a rossz közlekedési viszonyok, a helyi iparosok hiánya miatt a nagyobb építkezések a központi kerületekre korlátozódtak, ahol elsősorban az adminisztrátorok lakóházait és a magtárakat korszerűsítették, de már az első években épültek cselédházak is. 33 1804-ben még csak Homokon és Őszödön folyt téglaégetés. 1811-ben Mernyén, Dörgicsén, majd 1812-ben Göllén is felépültek a téglaégető kemencék. Mernyén termeltek téglát eladásra is, és cserepet is égettek. 34 Távolabbi építkezésekre vagy a téglás költözött le időszakos égetésre, vagy továbbra is a megszokott sövény- és tömésfalú épületeket emelték. Dörgicsén a kő alkalmazása vált általánossá. 1824-től hallunk a jobbágyok robotos kőfejtésé27. BOJT Lajos 1935.85.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 74-77., 365.; TÓTH Tibor 1978.32., 55., 65. 28. TÓTH Tibor 1977. 12.; 1978. 32-37., 47., 50-57., 81. 29. TÓTH Tibor 1977. 66-67. 30. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 78-79.; TÓTH Tibor 1977. 11., 63-65., 84-91. 31. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 111-121. Egyedül 1830-1840 közt 100 fővel nőtt a cselédek létszáma. Ld. még TÓTH Tibor 1977. 69-71. 32. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 117.; TÓTH Tibor 1977. 13-15.; 1978. 10., 108-109. 33. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 74-77.; TÓTH Tibor 1978. 32., 41., 65. 34. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 43., 47., 366.; TÓTH Tibor 1978. 65.
