Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

ről (évi 30 öl), a kékkútiak pedig kőhordással szolgáltak.

35 Az uradalomban egyedül Dörgicsén folyt mészégetés, a somogyi területekre azonban a Mecsekből is hozattak jó minőségű meszet.

36 Az épületfa zömét saját erdeiből nyerte az uradalom, amit korszerű erdőhasználata tett lehetővé. Egyedül a Karintiából tutajon úsztatott fenyőfát, az ún. Dráva-deszkáX szerezték be Barcson.

37 A fa házi feldolgozására fűrészmalmot üzemeltettek Mernyén (1811) és Dörgicsén (1812).

39 Az uradalom csekély számú iparos alkalmazottja közül kettő volt kőműves. Számuk a vizsgált időszakban nem gyarapodott. Ugróczy Ferenc jószágkormányzó azonban gondoskodott róla, hogy legalább a központ, Mernye el legyen látva iparosokkal. A község Zsibavár nevű részén, a gyepes vásártéren egy utcasort jelölt ki igen előnyös letelepedési feltételekkel, kizárólag mesteremberek számára. Az így létrejött iparos-soron kőműves és asztalos is megtelepedett.

39 Ők azonban legfeljebb a központi nagy építkezések kivitelezésére, s az állandó reparálásokra voltak elegendők, ácsokról pedig a kezdeti időszakban nem is hallunk. Az ácsmunkák jelentős részét az uradalommal árendás viszonyban álló molnárok végezték robotosok segítségével.

40 A tetőfedő zsúp készítése ugyancsak jobbágyi robotmunkával történt.

41 A kezdeti periódus, egyben a korábbi korszakok építkezési gyakorlatát szemléletesen tárja elénk a későbbiekben ismertetendő 1827-es dobszai épületösszeírás. (3. melléklet) Ez azért különösen tanulságos számunkra, mert Dobsza a kerületek rangsorának mindig a végén kullogott, ami periférikus fekvésével, rosszabb gazdasági adottságaival magyarázható.

42 A téglaégetők, a helyi iparosok hiánya, a közlekedési, szállítási nehézségek miatt itt konzerválódtak a korábbi korszak építési hagyományai. Dobsza környékén még a 18. század végén is virágzott a talpakra, sövényből való építkezés.

43 Az úrbérrendezéskor a 9 pontra adott válaszokból kiderül, hogy Nagydobszán a jobbágyok a szántáson kívül épültek javításával foglalkoztak robotmunkában.

44 Ez az építési gyakorlat még az 1820-as években is tetten érhető: a kerületi ispán az új ispánház és a szükséges épületek kivitelezését úgy tartja olcsón és jól megvalósíthatónak, ha a munkák zömét a molnárok ácsszakér35. BOJT Lajos 1935. 73. ; TÓTH Tibor 1978. 65. Dörgicsén már az 1804-es összeírás is megemlékezett egy gyenge minőségű kőbányáról. 36. 1817-ben két, 1820-ban már 3 kemencével folyt a mészégetés. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 366. 37. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 366-367. 38. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 366-367.; TÓTH Tibor 1978. 66. 39. 1836-ban még egy kőműves megtelepedett az iparos-soron. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 111-112., 148-149.; TÓTH Tibor 1978. 70. 40. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 368., továbbá: Nagy-Dobszai Districtusban lévő M. Uraság Épületiéinek öszve írása 1827ik Esztendőben, Nagy-Dobszai Helységben, Kiss-Dobszai és Pettendi határokban. (Somogyi Imre kerületvezető tiszt összeírása). SmL. ML. Inventaria 1827-1840. 59. d. 41. TÓTH Tibor 1978. 65. 42. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 79-80. 43. Ld. a 40. jegyzetet. 44. BOJT Lajos 1935. 35.