Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

2b. kép. 20. Fogadó, részben sövény-, részben tömésfallal, alatta fa pincével, udvarán kocsiszínnel és istállóval. 12 helyiséges, már szabadkéményes tiszti lak sövényfalú, s a legtöbb fogadó, árendásház is. A sövényfalas építkezésmód egyedül a dörgicsei vidéken van kiszorulóban, itt a házak több, mint fele kőből épült, s némelyikéről megjegyezték, hogy régi, rossz állapotú. Balatonakaiin már 1828-ban említés történik kőfalú kocsmáról, a kőépítkezésnek tehát itt komoly hagyománya van.

15 A somogyi Mernyén, Göllében és a tolnai Várongon feltűnnek a tömésfalú épületek, elsősorban árendásházaknál, fogadóknál. (2., 6., 9. kép.) De velük egy időben épülnek még sövényfalú épületek is, többről ui. megjegyzik, hogy újak. A mernyei fogadó régi, sövényfalú traktusa elé tömésfalú új szárny épült. (2/20. kép.) 15. OL E 156. UeC. Fasc. 89. N. 79. (1728)