Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

tozások legtöbbször pontosan időhöz köthetők. A 19. század közepén az épületek mérnök által felvett becsértékei számszerűen is kifejezik azok értékét. A piarista korszak iratanyaga már magára az építkezés folyamatára, megszervezésére is fényt vet. Az építkezések vizsgálatához jó hátteret nyújt az uradalom feldolgozott gazdaságtörténete. Az uradalom épületeit 1774-1859 közt vizsgáljuk, s elsősorban a lakóházakra, lakást is tartalmazó építményekre koncentrálunk. Az időhatárokat az első részletes, rajzokkal kísért épületleltár, illetve a somogyi-tolnai kerületek teljes épületállományáról fennmaradt 1859-es összeírás indokolja.

5 Az első összeírás sem mutat azonban statikus képet: a még virágjában lévő, általánosan elterjedt építőgyakorlat mellett felismerhetők a már elavult, kiveszőfélben lévő megoldások, de az éppen megjelenő, terjedőben lévő építőanyagok, építészeti újítások is. A változások az eltérő tájakon fekvő birtoktesteken időbeli eltolódással, és a helyi körülményekhez idomulva zajlanak. Vizsgálataink kizárólag a levéltári forrásokon alapulnak, nem vizsgáltuk a jelzett korszak óta sokszorosan megújult, átépített épületállományt. így nem nyílt mód az előkerült tervrajzoknak a megvalósult objektummal való összevetésére sem. Tekintve a mernyei uradalom majorságainak 1848 utáni nagyméretű áttelepítését, újjáépítését, a vizsgálat nem sok eredménnyel kecsegtetett volna.

6 A 18. század elején mintegy 50000 holdat kitevő uradalom falvai, pusztái három eltérő földrajzi tájon terültek el. A birtokok java része a központi kerületekkel Somogyban és Tolnának Somoggyal határos részén, a Kapós mentén, valamint a Kapos-Koppány közén feküdtek. Egy kisebb birtoktest Baranya határán, a Szigetvidéken, végül a harmadik a Balaton északi partján terült el. Volt egy sokáig per alatt álló kisebb birtokrész a Balaton déli partján, Őszödön is.

7 5. A fejérvári őrkanonokság épületeinek rajzai a környék helyszínrajzával. (Vertics Ferenc 1774.) OL E 159 T. 1. Delineationes aedilium 1. téka, fasc. 1. N. 9/1-10. Mernyei Vidékben Urasági épületeknek öszveírása és azoknak értékek kiszámítása (1859. Zbella Ignác mernyei uradalmi mérnök) Hetényi Vidékben Urasági épületeknek felmérése (1859 uő.) Taszári Vidékben öszves Urasági épületeknek mérnökileg felmérése (1859 uő.) Göllei Vidékben Urasági épületeknek felmérése (1859 uő.) öszödi Vidékben Összes Urasági épületeknek mérnökileg felmérése (1859 uő.) Dobszai Vidékben öszves Urasági épületeknek mérnökileg felmérése (1859 uő.) SmL ML. Inventaria 1839-1891. 58. doboz. Ezúton köszönöm meg az Országos Levéltár és a Somogy megyei Levéltár munkatársainak munkámhoz nyújtott segítségüket. 6. A szántódpusztai, műemlékileg védetté nyilvánított majorsági épületegyüttesnek a meglévő objektumokból kiinduló vizsgálatára vállalkozott ÁGOSTHÁZI László és BOROSS Marietta 1985. A meglévő épületekből kiindulva, falkutatásokra is támaszkodva vázolták fel azok építéstörténetét, felhasználva a rendelkezésre álló levéltári forrásokat, tervrajzokat. Minthogy kutatásaink során a kusztódiátus-kori és a kegyes tanítórendi korszak építkezésének összehasonlítását tartottuk szem előtt, ehhez a vizsgálathoz a ma is meglévő épületállomány nem sok segítséget nyújtott volna. Az épületállomány megújulására, áthelyezésére vonatkozóan Id. TÓTH Tibor 1977. 313-315. 7. BOJT Lajos 1935. 15-25.; TÓTH Tibor 1977. 8.; 1978. 9.