Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

A fehérvári őrkanonokság korszakának építkezése A fehérvári őrkanonokok a török kor után elvadult, elnéptelenedett területeket vettek birtokba. A falvak egy részét a 18. század elején telepítették újra.

8 Az anakronisztikussá vált őrkanonoki méltóságot és a vele járó javadalmat a 18. század második harmadában már külföldieknek is adományozták. A custosok többsége meg sem fordult birtokán, 1727-től kezdve azt bérbe adta. Tevékenységük legfeljebb kegyúri teendőik teljesítésére szorítkozott, a birtokok irányítása a bérlőkre maradt.

9 A birtokok jövedelme a feudális szolgáltatásokból, cenzusokból, árendákbói állt, az allódiumoknak elenyésző része volt csak házi kezelésben.

10 Az uradalom épületállománya a gazdálkodást irányító, ellenőrző officiálisok és a kis számú servitor réteg (béresek, csőszök, kanászok, méhészek stb.) házaiból, az uradalom gazdasági épületeiből, végül a kisebb királyi haszonvételekkel járó, árendába adott kocsmákbói, mészárszékekbői, malmokból, fogadókból állt.

11 A kusztódiátus épültállományának első részletesebb leírása 1774-ből származik, amikor VERTICS Ferenc mérnök felmérte az aliódiumok, az árendásházak telkeit, s a legtöbb birtoktesten magukról az egyes épületekről is színezett rajzokat készített. Ezek az épületek alap- és homlokzati rajzát ábrázolják, az épületekről szóló leírások pedig azok méretét, fal- és tetőfedő anyagát, alaprajzi beosztását, állapotát ismertetik.

12 (1. melléklet, 1-10. kép.) Az épületállomány nagy része romos, elhanyagolt, ami az utolsó bérlő, a fehérvári Hiemer Ignác működésevei magyarázható. Kevés építkezéséről tudunk (árendásház és mészárszék), annál többet a visszaéléseiről, harácsolasáról. Nevéhez fűződik az erdők oly mértékű pusztulása, hogy a századfordulóra több faluban nemhogy épületfát adó erdő nem maradt, de még tűzifáért is más határba kellett járniuk a jobbágyoknak.

13 A lakóházak közül a hajdúk, servitorok lakóházai, némelyik kocsma, árendásház a helyi, hagyományos építőgyakorlatot tükrözik, s kapcsolatuk a népi 8. MELHÁRD Gyula 1906. 38-39.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 15., 33 9. MELHÁRD Gyula 1906. 8., 38-40.; BOJT Lajos 1935. 6-8., 91-92.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 15-16. 10. BOJT Lajos 1935. 35-37.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 38., 55-59.; TÓTH Tibor 1977. 9.: 1978. 10., 30. 11. OL E 156. UeC. Faso. 89. N. 79. (1728); Uo. Fasc. 89. N. 80. (1758); Uo. Fasc. 187. N. 7. (1768); Uo. Fasc. 89. N. 3. (1768); OL E 237. Conscriptio Episcopatuum. 95. k. Custodiatus Albensis (1804). Továbbá: BOJT Lajos 1835. 82-85.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 41-52. 12. Ld. az 5. jegyzetet. 13. OL E 156. UeC. Fasc. 89. N. 83. (1768).. továbbá MELHÁRD Gyula 1906. 40.; BOJT Lajos 1935. 89-90., 123-124.: SZENTIVÁNYI Béla 1943. 16.