Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)
Kecskés Péter: A mezővárosi lakóházak alaprajzi típusai Észak-Magyarországon
A Váctól Sátoraljaújhelyig tartó területen egyrészt „múzeumi" alapkutatást végeztünk, aminek végcélja az áttelepítés és hiteles rekonstrukció elvén alapuló állandó kiállítási egység, „felföldi mezőváros" létrehozása Szentendrén mind építészeti, mind néprajzi szempontból. 15 Másrészt részletesen vizsgáltuk a terület szőlőfeldolgozással és bortárolással kapcsolatos építményeit. 16 Módunk volt az elmúlt húsz évben több mint kétszáz kutatóponton gyűjteni, háromszáznál több mezővárosi építményt dokumentálni, négy lakóházat pedig áttelepíteni. Mikrovizsgálatokat elsősorban a Mátra- és Tokaj-Hegyalján végeztünk: Pásztó, Gyöngyös, Mád, Tállya, Erdőbénye, Tokaj, Hejce, Gönc, Tolcsva, Abaújszántó, Bodrogkeresztúr. 17 Értékes „mezőváros kori nyomokat" találhattunk több „visszaparasztosodott" helységben Nagybörzsöny, Szécsény, Gyöngyöspata, Verpelét, Ernőd, Sajószentpéter, Szikszó, Szerencs, Szendrő és Abaújvár. A kutatottabb Vác, Eger, Miskolc, Sárospatak és Sátoraljaújhely esetében főként a korai építészeti anyagot vettük figyelembe. 18 A mezővárosok gazdaság- és társadalomtörténeti jellemzését a következőkben foglalhatjuk össze: a) A mezővárosok a 14-18. század folyamán váltakozó mértékben a világi vagy egyházi földesuraktól megszerzett jogokat lényegében meg tudták őrizni: vásártartás, bíróválasztás, időszaki korcsmáitatás, a feudális szolgáltatások (naturaliák) pénzbeli megváltása, a szabadmenetelűség biztosítása, a szőlő-, illetve a maradványföldek vétele, cserélése és örökölhetősége. 19 b) A határhasználatban a szőlőmonokultúrás jelleg egyrészt úgy mutatkozott meg, hogy a szőlőhegyek birtoklásának joga függetlenedett a birtokos társadalmi helyzetétől, vagyis a feudális kötelezettségek, illetve „szabadságok" a szőlőföldre és nem a birtoklására vonatkoztak, 20 másrészt e mezővárosokban a szőlőterület nagysága - az erdőket és „haszontalan legelők"-et leszámítva - elérte a határ 30-35%-át. 21 A szűkhatárú mezővárosok más határokban szántóföldek és legelők bérlésére, illetve nagymérvű alföldi gabonakereskedelemre szorultak. 22 A szőlőhegyeken általában nem voltak szőlőfeldolgozó és bortároló építmények, azokat a városban vagy a lakótelken építették meg. 23 c) A vizsgált mezővárosok általában nem várral és uradalmi központtal rendelkező helyek voltak, de besorolódtak a váci és az egri püspökség, továbbá a világi földesurak érdekszféráiba. E mezővárosok félévezredes történetükben jelentős szerepet játszottak kialakulásukkor az Anjou- és Mátyás kor hatalmi viszonyaiban, a török korban a „parasztvármegye" és nemesi 15. KECSKÉS Péter 1987. 97-105. 16. Kérdőívünkre érkezett válaszok és saját gyűjtés megtalálható a budapesti Néprajzi Múzeumban (EA) és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (FAN). 17. A művészet- és építészettörténi, illetve a néprajzi kutatás által egyaránt kevéssé vizsgált helyek, történeti kistájak meghatározói. 18. A terület népi építészetéhez: BAKÓ Ferenc 1975.; BALASSA M. Iván 1981. és Uő: 1985. 107-118. 19. Tokaj-Hegyaljára vonatkozóan: KALMÁR János 1968. 100-102.; OROSZ István 1960. 613.; Mátraaljára: KECSKÉS Péter 1985. 78-80. 20. OROSZ István 1960. 4-8. 21. FRISNYÁK Sándor 1988. 23-25. 22. OROSZ István 1960. 43-47. 23. Összefoglalóan: VINCZE István 1958. 94-96.
