Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Cseri Miklós: A kisnemesi építészet sajátosságai a Kárpát-medence északkeleti régiójában

A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN CSERI MIKLÓS A nemesség és parasztság egymáshoz való viszonya történelmünknek évszázadokra visszanyúló témája. Mindebből társadalmi fejlődésünk, kulturális rétegződésünk és hagyományaink alapján a néprajz, a népi társadalom kutatása szempontjából különös érdekű a kisnemesek életformájának megismerése.

1 A Kárpát-medence északkeleti régiójában e kutatásoknak az ad különleges fontosságot, hogy itt a 18. század végére nagytömegű kisnemesi népesség alakult ki.

2 Kisebb részük városokban telepedett meg vagy saját birtokain gazdálkodott. A túlnyomó többséget adó kurialisták és armalisták viszont létrehoztak egy sajátos kisnemesi településláncolatot, melyekben saját önigazgatásuk alapján éltek, a mindenkori gazdasági és társadalmi tényezők által meghatározottan a jobbágyparasztokétól hol magasabb, hol azzal egyenlő életnívón. A tornai, Sajó-völgyi, medvesalji, Száraz-völgyi, észak-hevesi, nógrádi vagy egy kissé keletebbre a szatmári, beregi, nyírségi kisnemesi falvak kultúráját elsősorban a kiváltságos jogállás, a származástudat, a mentalitás és a vagyoni állapot tette sajátossá és figyelemre méltóvá a néprajz kutatója számára. A nemesi társadalom és a nemesi kultúra vizsgálata mind a történettudomány, mind a néprajz oldaláról az utóbbi évtizedekben ért el jelentős eredményeket, bár az alapvetést Szabó István, Erdei Ferenc, Vajkai Aurél, Nyárády Mihály korábban elvégzett kutatásai jelentették.

3 Különösen szép eredményeket mondhat magáénak a zalai

4 és a Balaton-felvidéki kisnemesség kutatása, ahol történészek, levéltárosok és néprajzosok példamutató összefogásával már egy-egy kisebb táj, mint pl. a Káli-medence monografikus feldolgozását 1. TÁLASI István 1979. 5. 2. Abaúj-Tornában 1787-ben a férfilakosság 8,1 %-a, Borsodban 15,2%-a, Gömör-Kishontban 7,3%-a, Hevesben 6,7%-a, Nógrádban 4,3%-a, Szabolcsban 13,3%-a, Szatmárban 14,1 %-a, Zemplénben pedig 4,8%-a volt nemes, ugyanakkor az országos átlag éppen hogy elérte a4%-ot. Lásd ehhez: DANYI Dezsó-DÁVID Zoltán 1960. 63.; Az egyes települések kialakulásához lásd még: ILA Bálint 1969., 1976., 1944., 1946. 3. SZABÓ István 1941. 44-80., és 1976. 237-252.; ERDEI Ferenc 1942., A történeti összefoglalást lásd: VÖRÖS Károly 1980. 473-600.; VAJKAI Aurél 1957. 87-108.; VAJKAI Aurél 1959.; NYÁRÁDY Mihály 1938. 46-58., A néprajzi áttekintéshez lásd még: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1981. 174-175. részletes irodalommal. 4. BENDA Gyula 1984. 313-327.; BÍRÓ Friderika 1988. 197-222.