Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)
Gunda Béla: A kulturális áramlat, a társadalom és az etnikum szerepe az Északkeleti-Kárpátok építkezésében
vonatkozó kutatásai szoros kapcsolatban vannak a szlovák népi építészettel. Itt csak a Vihorlát, a Labore környéke építkezéséről írt tanulmányainak a jelentőségét húzom alá (évecová 1956:219-237; Svecová 1957:105-119). Az Északkeleti-Kárpátok népi építészete kutatásának stafétabotjával Sopoliga M. halad az élen. Két kiemelkedő monográfiában dolgozta fel Kelet-Szlovákia ukrán lakosságának építkezését, a melléképületeket s a ház belső életét. Egyik könyvében hézagpótló kutatástörténeti fejezetet is írt, nem felejtkezve el a korábbi Kárpátaljára vonatkozó magyar kutatásokról sem (Sztripszky H., Bilak I., Nemes M.), amelyek egyik, magyar részről számon nem tartott kísérlete Pásztor Lajos disszertációja (Pásztor 1913). Témánkhoz nélkülözhetetlen az a kitűnő építészeti lexikon, amely Frolec V. és Vareka J. gondos munkája (Frolec-Vareka 1983). Mindkettőjük munkásságáról tájékoztat a kiadvány. Konferenciánk szempontjából itt csak Frolec V. kitűnő tanulmányára hivatkozom, amelyben a Kárpátok népi építészetének kapcsolatairól ír (Frolec 1968:169-201). Az Északkeleti-Kárpátok népi építkezését érinti három magyar összefoglaló munka is. Az egyik Dám L., a másik Balassa M. I., a harmadik Barabás J. és Gilyén N. monográfiája (Dám 1980; Balassa 1985; Barabás-Gilyén 1987). A táji feldolgozások sorából Bakó F., Dám L., és Cseri M. munkái jelentősek (Bakó 1978; Dám 1981:63-88; Dám-D. Rácz 1986; Cseri 1987). SelmecziKovács A. kutatása úttörő a csűrépítkezés és a csűrhasználat tanulmányozásaterén (Selmeczi-Kovács 1976). Az építkezéskutatás számára is figyelmes tájékoztatást nyújt Mogyorósi S. bibliográfiája (Mogyorósi 1986). Az alábbiakban az Északkeleti-Kárpátok népi építkezésének természetesen csak néhány problémájával foglalkozhatom. Nem szükséges részletesebben fejtegetnem, hogy az építőanyag a természethez való alkalmazkodás kifejezője. Ennek az alkalmazkodásnak több részlete igen tanulságos az etnográfusok részére. Területünkön a pásztorszállások az erdőhatár és a legelőhatár találkozásánál, források közelében vannak. Ennek az az előnye, hogy az erdő fái jobban védik a pásztorokat és állataikat az időjárás viszontagságai ellen. Másrészt az erdő megfelelő mennyiségű építő- és tüzelőanyagot szolgáltat (Senkiv 1981:151 ). A pásztorszállások között azonban etnikai különbségek vannak. A bojkoknál féltetős nyitott kolyba-t találunk. A huculok pásztorszállásai már sokkal fejlettebbek. Maga a kunyhó (kolyba, staja) két részre tagolt: egy fekvőhellyel, tűzhellyel ellátott helyiségből és a tejeskamrából áll. Külön kosárban tartják a bárányokat és a fejős juhokat. A kosarak mellett féltetős őrzőkunyhók vannak. Egy feltűnő geográfiai határvonal húzódik az Északkeleti-Kárpátokban. A Bukovec-Dusina vonaltól keletre téli szállásokat (zymarka, zymivka, Kőrösmező vidékén pastyrka) találunk, amelyek fejlett épületkomplexumból állanak (grazda, osedok). Pitvarral ellátott lakószoba az épület magva. Az utóbbiban kemence is épül. A lakóépítményhez két állattartó rész: istálló és akol csatlakozik, valamint gyakran a fáskamra. A zymarka előtt állnak a szénaboglyák és a szénatartó oborihok. Mivel az állatok a zymarka környékét igen jól megtrágyázzák, körülötte kezdetleges földművelés alakul ki. Burgonyát, zöldséget, káposztát s az alsóbb régiókban kukoricát is vetnek, gyümölcsfákat ültetnek. Teljesen ellentétes képet nyújt a bojk kolybák környéke, ahol