VÁROS ÉS FALU HATÁRÁN (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
the small and middle noblemen, craftsmen and the townspeople in the market-towns, however, due to the European fashion the pelisse turned into a coat called "mándli" [a transition between a dolman and a coat] and the dolman was replaced by waistcoat during the 19th century. This woolen cloth decorated with big metal buttons was the ceremonial clothing of the torch company in Gyöngyös; in Eger the lighter and more rustic version was in fashion and the family photos in the market-towns of Tokai documented a simpler version of it. Gyöngyös példáján érzékeljük, hogy a mezővárosok fontos, egész körzetek tárgyi világát meghatározó ipari és kereskedelmi szerepet is betöltöttek. Az olyan régi kézműves ágak mesterei, mint a szűrszabók és szűcsök a 19. század második közepétől már nem saját városuk lakosságát szolgálták ki, hanem a tágabb és szűkebb környezet falvai számára dolgoztak. A gyöngyösi szűcsök által készített barna, hímzett ködmönök többféle kivitelben készültek, többféle lokális ízlésnek megfelelően gyöngyösi ködmönt viseltek Nagyréde, Párád, Feldebrő, Markaz és Karácsond falvaiban a nők, de eljutottak a készítmények Nógrád megyei falvakba (pl. Hasznos, Maconka) is. A ködmönök kedveltségét mutatja, hogy egyes Gyöngyös környéki falvakban a női pruszlikokra (mellények) a szűcsmunkák mintáit utánzó virágcserepes kompozíciókat, virágos ágakat hímeztek helyi specialisták. A 19. század harmadik harmadára vált Gyöngyös kiemelkedő szűrszabó központtá, 1863-ban 42 szűrszabó mester működött 11 segéddel és 4 inassal. Termékeik nemcsak a környék falvaiba és mezővárosaiba jutottak el, még Mezőtúr vásárain is jelen voltak. Különféle stílust képviselnek a Huszka József 1886-ben készített akvarelljein megörökített szűrök is, aki Mosotzy Pál, Csima József, Várhidy Béla mesterek műhelyeiben dokumentálta az eltérő igényeknek („hevesi pásztorszűr", „hevesi kocsisszűr", „Mátramenti palóc szűr") megfelelő ruhadarabok díszítményeit. A ruhadarabok terjedéséhez nagyban közre játszott a gyöngyösi vásárok árucserében játszott kiemelkedő szerepe is. The example from Gyöngyös illustrates that the market-towns played an important industrial and commercial role determining the material culture of big regions as well. The masters of such old crafting branches like the felt coat tailors and furriers provided their services not only for the inhabitants of their own towns but specialised in preparing things in compliance with the special local style of the village people from the middle of the 19th century. The brown embroidered sheepskin jackets made by the furriers in Gyöngyös were prepared in various styles —women in the villages of Nagyréde, Párád, Feldebrő, Markaz and Karácsond wore these coats prepared according to the local fashion and these coats reached even some places in Nógrád county (Hasznos, Maconka) as well. The popularity of the sheepskin jackets made in Gyöngyös is illustrated by the fact that in a few nearby villages local specialists embroidered potted plants and flowery branches which imitated the patterns of the furriers on women's bodices. Gyöngyös became an outstanding frieze coat-tailoring centre by the third part of the 19th century —in 1863 there were 42 frieze coat tailors, 11 assistants and 4 apprentices. Their products were sold in the villages and market-towns of the region and even at the fairs of Mezőtúr. The frieze coats depicted in the aquarelles of József Huszka in 1886 represented various styles —he documented the decorations meeting distinct demands in the shops of Pál Mosotzy, József Csima and Béla Várhidy—shepherds coats in Heves, coachman's coats in Heves and Paloc coats in Mátra. The exchange of goods at the fairs in Gyöngyös contributed to the spread of these pieces of clothes. 18
