VÁROS ÉS FALU HATÁRÁN (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

uprWo/va^ Huszka József: Cifraszűrök hímzései gyöngyösi szűrszabók műhelyeiből, 1886. (Akvarell, Néprajzi Műzeum ltsz. R. 9654) József Huszka: Embroidery of felt cloaks made by tailors in Gyöngyös 1886. (Aquarelle, Museum of Ethnography R. 9654) Az egri külvárosok (hostyák) népességének viselete a parasztos öltözetek közé tartozik, a 19. század közepétől metszetekkel illusztrált leírások egyenesen a legszebb magyar népviseletek közé sorolják. Az egri kapások alapvetően parasztos viseletébe korán beépülnek polgári ruhadarabok is: a kerek, nagy galléros kabát a 19. század közepéről, az 1850-70-es évekből származik, a téli öltözet darabja - a nyári öltözködést még évtizedekig az ingváll - pruszlik öszszeállítás jellemzi. Az egyes, a polgári öltözködés hatásait mutató ruhadarabok mellett a 19. század klasszikus paraszti ruhadarabjai is jelen vannak még a 19. század közepén, második felében is. Az 1859-1861 körüli időszak magyaros ruhamozgalma idején Egerben a cifraszűr egy sajátos helyi típusa alakul ki: a teljes felületében díszített, általában a magyar nemzeti színeket mutató változat. Ilyen cifraszűr került a Néprajzi Múzeumba Huszka József gyűjteményéből is. A viselet egy-egy eleme sajátos kommunikációja révén egészen finom információkat is közölni tudott: a legények kalapjára tűzött darutoll kifejezte, hogy a nyári idénymunkán hazahozták a teljes részt. A nők aranycsipkés főkötőjüket az első gyerek megszületéséig hordhatták csak. A folyamatosan változó női viselet hosszú életű volt Egerben: még az 1950-es években is az idősebb generáció tagjai hagyományosan öltöztek, a nők fejét merev, megformált fejkendő, a „tok" borította. 19