Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához
súlyt kapott: Magyarország „olyan tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll”, s ez az egység „csak egységes hatalom által kormányozható". Összegzésként így folytatta: „A történelmi Magyarország tehát Európában egyedül álló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol se húzhatók természetes határok, és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvednék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet.”7 Ezt a gondolatot nem csupán a két háború közötti magyar revízió eszmerendszere viszi tovább,8 de - azzal átfedésekben is, TELEKI Pál, CHOLNOKY Jenő, FODOR Ferenc, MENDÖL Tibor és mások kutatásai révén - hangsúlyosan jelen van ez a szemlélet a magyar emberföldrajz érvrendszerében is. A történeti földrajz mai művelőinek munkái is pótolhatatlan muníciót jelentenek a Kárpátmedence táji munkamegosztásának történeti-néprajzi értelmezéséhez.9 2. Nem csupán a Kárpát-medence szintjén jelent meg a fentebb említett táji összeműködés, gazdasági egység gondolata a szaktudományban, hanem mint annak térbeli körcikke, a mezőgazdálkodó magyar Alföld, az északon azt övező domb- és hegyvidék, valamint az egész Felföld összefüggésében is. A Felföld erdősült térségeiben az Árpád-kor óta (nemes)fém-bányászat, vasbányászat, kohászat és sokféle erdei ipar jelentette a megélhetés alapját, a bányászok és iparosok pedig jellemzően németek, rajtuk kívül különféle szláv csoportok voltak. PALÁDI-KOVÁCS Attila hívta fel a figyelmet arra, hogy Felföld bányavárosai - velük bizonyára az őket kiszolgáló ipartelepek - népessége a középkor és a korai újkor időszakában már nem csak egymással és a környezetük soltészfalvaival meg vlach pásztoraival, valamint a Felföld déli zónájának magyar központjaival tartott fent kapcsolatot: gazdasági és kulturális kisugárzásuk a Felföld egészén érvényesült, s termékeik tömegével jutottak más országrészekbe és külföldre is.10 * A felföldi vármegyék különféle mértékben voltak alkalmasak a földművelő gazdálkodásra, de jellemzően fájukat, nyersanyagaikat és a különböző szinteken megszerveződött ipar és kézművesség, nem utolsó sorban a háziipar termékeit adták cserébe a síkvidéki parasztok gabonájáért. De adták a munkaerejüket is: évszázadokon át tízezrével vándoroltak learatni a síkvidéki uradalmak és paraszti birtokok gabonáját, elvégezni a jelentősebb borvidékek kétkezi feladatait a nyitástól a szüretig, specializálódott csoportjaik pedig a középhegységi területek erdőmunkájától a kőbányák nyersanyagtermeléséig és faragásáig ugyancsak sokféle tevékenységre vándorolt." A hegyvidék és a búzatermő Alföld között a termékcserét gyakran erre szakosodott fuvarosok, kereskedők végezték, de szerepet játszottak a közvetítésben a domb- és hegyvidék nem ritkán kettős foglalkozású parasztjai is. A gazdasági folyamatok hátterében összetett településtörténeti, etnikai, nyelvi, társadalmi és kulturális folyamatok zajlottak, aminek eredményeként a 18-19. századra a felső tájakon főként a növekvő szlovákság, délen pedig a magyarság asszimilálta az évszázados változásokban formálódott népcsoportokat. A fentiek összefüggésében különösen érdekes számunkra a Felföld és a magyar Alföld közötti átmeneti zóna szerepe, ahol főként a nagyobb kiterjedésű vármegyék jellemzője volt a hegyes, erdős felsőbb tájak és a medence jellegű délebbi vidékek munkamegosztása, differenciált létformájú népessége.12 Különösen jól feltárt ez a megosztottság Gömör példáján, ahol az északi, iparosodott rész, valamint a déli, földművelő, mezőgazdálkodó terület elkülönülése és egymásra utalt belső forgalma történetileg jól megragadható. Mindez már a 18. századtól felkeltette az ország leíró irodalom, majd a szakkutatás figyelmét, s számosán bemutatták a vármegye földrajzi tagolódását, a déli medence-vidék és a Gömöri- érchegység előtere népességének eltérő létformáit, etnikai differenciáltságát, és a két terület javainak - piacokon, vásárokon és vándorárusok révén történő - kiegyenlítődését.13 Gömör kapcsán merült fel legerőteljesebben a közigazgatási terület kistájainak, történeti térségeinek komplementer jellege, népcsoportjainak egymást kiegészítő tevékenysége és a különféle javak kistájak közötti intenzív forgalma - a vármegye határai között és azon túl. Rendkívül kiterjedt történeti-néprajzi irodalom, benne több monografikus összegzés igazolja, hogy a külső és belső gazdasági kapcsolatokra épülő változatos gazdasági tevékenység és az ezek mentén megszerveződő társadalom Gömör néprajzi jellegének legfőbb jellemző vonása.14 A magyar történeti-néprajzi ku7 GULYÁS László 2015. 155-156. Kiemelések tőlem. A szerző frissen megjelent tanulmányában azt írja, hogy ennek a gondolatnak a megfogalmazásához Apponyi egy francia geográfus, Elisée RECLUS (1830-1905) eredményeit használta fel. 8 Lásd például az Igazságot Magyarországnak című kötet tanulmányait, különösen FODOR Ferenc 1928. 347-386. 9 Az említés szintjén: CHOLNOKY Jenő é.n., MENDÖL Tibor 1932., MENDÖL Tibor 1940., BULLA Béla MENDÖL Tibor 1947., RÓNAI András (szerk.) 1945 (1993). A közelmúlt történeti földrajzából elsősorban: FRISNYÁK Sándor 1990. A különböző csoportok szakosodásához: ANDRÁSFALVY Bertalan 1978., DANKÓ Imre 1991. 10 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1996. I I., A Felföld ipartelepeihez: TOMECEK, Oto 2014. 37-49. I I BALASSA Iván 1985., FALTANOVÁ, Lubica 1978., RÁCZ István 1980. 12 A problematika értelmezéséhez összegzőén: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1984., BORSOS Balázs 2011., A szlovákság kontextusában: KOVACEVICOVÁ, Sona 1981., KOVACEVICOVÁ, Soha (szerk.) 1990. 13 Az említés szintjén: BÉL Mátyás 1749., BARTHOLOMAEIDES, Ladislaus 1806-1808. munkáját közli: UJVÁRY Zoltán 1992. 203-286., A néprajzi feldolgozásokból: UJVÁRY Zoltán (szerk.) I—IV 2001-2006., B. KOVÁCS István 2008. 729-799., A javak gömöri cseréjének kutatástörténetéről összegzőén: DANKÓ Imre 2006. 421—462. A táji tagolódáshoz lásd még: ILA Bálint 1976. 400-405., B. KOVÁCS István 2001. 137-150., PALÁDI-KOVÁCS Attila 2003. 14 DANKÓ Imre 2006., KEMÉNYFI Róbert 2006. 212
