Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához

tatásban hagyományosan hangsúlyozódik Gömör, a Bükk hegység és a Gömör-Szepesi-érchegység között húzódó vármegye természeti tájainak és gazdaságföldrajzi egységeinek összetett, egyszersmind „tökéletes” szerkezete. Ez a tökéletesség elsősorban a közigazgatási egység térségeinek komplementer jellegében nyilvánult meg, ami egyaránt jelenti a magyar-szlovák nyelvhatártól délre eső, völgyekkel tagolt dombsági zóna és az északi rész gazdasági harmóniáját és Dél-Gömör kistájainak szimbiotikus gazdasági működését és kulturális tagoltságát.15 Mindez egyszerre jelentette a vármegyén belül a gazdasági kapcsolatok - főként a nyersanyagbázis mentén - időben is tagolt struktúráját, az általa meghatározott településhierarchia pulzáló működését, valamint a külső gazdasági kapcsolatok megszerveződését. A kutatás nemcsak az eltérő adottságú tájakhoz alkalmazkodó gö- möri csoportok, az eltérő létformák összhangját húzza alá, hanem a térség betagozódását is a hegyvidéki és a síkvidéki csoportok kapcsolatrendszerébe. Mindez a társadalom tagolódását is hordozta, tükrözve az egyes csoportok helyét és szerepét a Felföldet és a magyar Alföldet összekapcsoló rendszer egészében.16 A vármegye domborzati, vízrajzi, éghajlati változatossága, összetett társadalomszerkezete, kulturális arculata a 19. század második felében a Gömörország kifejezésben tetőződött, KEMENYFI Róbert szerint pedig a vármegye földrajzi képe kifejezetten a Kárpát-medence egészére hajaz.17

Gömör vármegye földrajzi adottságai révén átmenetet képez a hegyvidéki és az alföldi típusú gazdálkodás között, s maga Gömör területe is egyesíti magában a létformák ezen megosztottságát. A 18. század végén még a megyének több mint felét erdőség borította, az ércek, ásványok bányászata és feldolgozása jelentős - etnikailag is összetett - csoportoknak adott megélhetést. Az agyagos, hűvös talaj, a magas hegyek rontották annak lehetőségét, hogy a népesség megéljen a szántó-vető foglalkozásból. Az erdei legelők azonban juh- és sertésnyájakat neveltek, amelyek haszna - gyapjú, sajt, brindza, szalonna, zsír - értékes csereeszköz volt a kenyérgabonáért.18 A vármegye átmeneti helyzetéből fakadt az is, hogy szerencsés időjárású esztendőkben a déli rész ellátta az egész népességét kenyérgabonával, sőt, a kenyér- nekvalóból olyankor jutott a Szepesség számára is. Ilyen időszakokban a Garam mentéről és Galíciából vándoraratók jártak a gömöri falvakba levágni a nemesek és a tehetősebb jobbágyparasztok gabonáját. Más években azonban a gömöriek maguk is rászorultak a magyar Alföld gabonájára, s nem csak közvetítőként vettek részt annak forgalmában.19 Az északról déli irányban lejtő térszínek tagolódását a Rima, a Balog, a Murány és a Sajó vízgyűjtő völgye szabta meg, s a folyóvölgyek vízválasztóinak nagy szerepe volt abban, hogy a megyének természetes földrajzi, ipari és kereskedelmi központja nem alakulhatott ki. A 18-19. században három, lényegében egyenrangú kereskedelmi központja volt: Rozsnyó, Jolsva és Rimaszombat. Gömör összekötő gazdasági kapocs volt Zólyom, Liptó, Sáros, Szepes, illetve Abaúj, Borsod, Heves és Nógrád vármegyék között.20 A gömöri népesség csoportjai között a 18. század derekán már nagy múltú és magas szinten szervezett volt a társadalmi munka- megosztás, ami a piacozás, vásározás gyakorlatában is megmutatkozott. A megye vas és réz nyersanyagára épülő bányászat és kohászat azonban a fentinél tágabb kapcsolati rendszert körvonalazott, s - hasonlóan a kézművesek és háziiparosok termékeihez - a Tiszántúlra és Eszakkelet-Magyarország távolabbi vidékeire is hatott. Felsorolni is lehetetlen azt a sokféle háziipari terméket, amelyet a gömöri falvak népe előállított, s amelyeknek a szolgáltatásával földesurának is tartozott. De éppen olyan híresek voltak a mezőgazdaság termelvényei is: a gyümölcs, a méz, a viasz ugyancsak ismertek voltak távolabbi vidékeken is. A gömöri falvak zöme a 18-19. században több vásárt, piacot is látogatott, s a relatív túlnépesedés okán is rászorult a kereskedésre: egy úrbéres háztartásra nem egészen 3/8 jobbágytelek jutott a 18. század derekán.21 A vármegye társadalma is a javak cseréjének szolgálatában állt: jobbágy-paraszt jogállású népességének nem kis része nem a mezőgazdálkodásból élt, hanem a különféle javak forgalmából, Gömör kisnemesi csoportjai pedig olykor kifejezetten szakosodtak a szállításra, sajátos vállalkozói formát kialakítva. A földrajzi mobilitás meghajtója volt a társadalmi mobilitásnak is.22

A Sajó felső folyásánál fekvő Rozsnyó maga is bányász- és ércfeldolgozó város volt, s bányász és iparos környezetével piacára vonzotta a mezőgazdasági termelvénye- ket. Erősítette ezt a vonzást gazdag kézműipara, s aránylag jó úton való elérhetősége, miközben maga a város is mézet, viaszt és mézsört kínált látogatóinak. Sajátos vi15 Összegzőén: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 157-194. passim., ILA Bálint 1976. I. 309. skk., B. KOVÁCS István 1999. I 12-131., BORSOS Balázs 2011. I. 332-333., KEMENYFI Róbert kifejezetten a Kárpát-medence egységének leképeződéseként értelmezi Gömör vármegye földrajzi szerkezetét és műveltségi tagolódását. VÖ.: KEMENYFI Róbert 2006. LISZKA József Dél-Gömör, s vele a mai Dél-Szlovákia magyarságát keleten egészen a Hernád völgyéig, Kassáig palócos műveltségűnek gondolja, jelezve Torna és Abaúj népének laza kapcsolódását a klasz- szikus értelemben vett Palócföldhöz. Ebben az összefüggésben is, éppen úgy hangsúlyozza annak kulturális tagoltságát, mint a fentebb említett szerzők a népesség felekezeti megoszlás, a társadalmi jogállás és a közigazgatási határok jelentőségét Gömör magyarságának regionális tagoltságában. VÖ.: LISZKA József 2002. 296-297.

16 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 157-194., KOSA László 1990. 287-297.

17 Összegzőén: KEMÉNYFI Róbert 2006. 302-303.

18 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991. 210.

19 GLÓSZ József 2014. 67.

20 TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991. 209-210.

21 REBRO, Karol 1959. 201., TAKÁCS Péter-UDVARI István 1991.21 1-212.

22 A fazekas falvak készítményeinek értékesítésére szakosodott fuvarosokhoz: MÁRKUS, Michal 1973. 103-104., NEMCSIK Pál 1966.225-226. A fuvaros társadalomhoz lásd GALLO, Ján 1973., VIGA Gyula 1989.

213