Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
ARANYOS SÁNDOR: Gyűjteményi politika és gyűjteménymenedzsment a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Aranyos Sándor GYŰJTEMÉNYI POLITIKA ÉS GYŰJTEMÉNYMENEDZSMENT A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN1 Egy történet és értelmezése Az iparosodás mint trend: a gyufa és a gőzgép évszázadai A fölművelés és az állattartás kialakulását, majd a tűz eredeti használatba vételét követően a 18-19. századi iparosodás volt az emberek által kiváltott harmadik legnagyobb ökológiai átalakulás. A gazdasági, társadalmi folyamatok miatt rendkívül „zűrzavaros” időszakban megállapítható egy egyértelmű változás: az alapvetően organikus energiától függő társadalom átadta helyét egy ásványi energiától függő társadalomnak. Az új ipari rezsim kialakulása fokozatosan ment végbe. A fejlődésben Anglia járt élen, de nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a szigetországban kibontakozó eredmények más országokban is éreztessék hatásukat az élet minden területén. Nagy-Britannia népessége a 19. század során évtizedenként I 1,1-16,9 százalékkal növekedett, a világ népessége pedig 1900 körül már elérte az 1,6 milliárdot. Ahol megindult az iparosodás, eleinte a korábbiakhoz képest is nagyobbra nőttek a társadalmon belüli és a társadalmak közötti különbségek, megváltoztak a viselkedési formák. Ugyanakkor óriási erőket is felszabadított az indusztriális átalakulás. Az ipar óriási palotái, a kemencék zaja, a kovácsműhelyek izzó parazsai, a gomoly- gó fekete füst, a gőz állandó fütyülése jellemezte az angol tájat, ami magával hozta az életmód átformálódását is. A munkásosztály életkörülményei rohamosan romlottak a hosszú munkanapok, a rossz lakáskörülmények és az alacsony bérek miatt. A föllendülésbe bekapcsolódott országok gazdasági, politikai és katonai fölényre tettek szert. Jelentős különbségek alakultak ki az iparosodásba bekapcsolódott és a még nem iparosodó országok között. A nyugat-európai államok jelentős katonai véderőt alakítottak ki, amellyel szemben egyetlen társadalom sem vehette fel a versenyt. így az észak-amerikai, ausztráliai törzsekre a teljes hanyatlás várt, a gyarmati területek nagysága jelentősen nőtt.1 2 A távolról indult, és nem szervesen a Szabadtéri Néprajzi Múzeum profiljához kapcsolódó történet, úgy gondolom, szorosan kapcsolódik a kortárs közgyűjtemények kulturális megújulásának vállalkozásához. A merész hasonlat értelmezési tartománya a változásban, az átalakulás gócpontját képező kapcsolathálóban keresendő. Ez a korreláció négy szereplős: politika - gazdaság - társadalom - kultúra, ugyanis a különböző szegmensek egymással való szoros kapcsolata alapjaiban határozza meg az intézmények lehetőségeit. A napjainkra jellemző dinamikusan változó környezet életünk része, amihez kapcsolódóan a szervezeti kultúra folyamatos átalakításra szorul, a korábban bevált, de már nem hatékony és eredményes eljárások kényelmi, biztonságra törekvő alkalmazása nem járható út. Intézményeink esetében a küldetés sok esetben maga a változás felismerése, és a cselekvés. Számos múzeumi definíció napvilágot látott, amelyek közül némelyik a közgyűjtemények közösségi jellegét hangsúlyozza, mások a múzeumok oktatás, közművelődés terén szükséges feladatait emelik ki, vagy éppen a szubvenció alapján határozza meg őket. INKEI Péter a MILC mozaikszóval értelmezte a múzeumokat, vagyis „o helyi kultúra multifunkcionális intézményeinek" nevezte a múzeumokat.3 Ebben a meghatározásban benne rejlik a közgyűjtemények értékmegőrző, bemutató, de egyéb szolgáltatást nyújtó funkciója is. Az, hogy már nem elzárt tudományos központokat kell fenntartanunk az évek óta stagnáló állami szubvencióból, minden vezető és múzeumi dolgozó számára tény kell legyen. Viszont az esetleges pénzhiány nem szabad, hogy gátját szabja az innovációnak. Bizonyos mértékben a túlzott állami szerepvállalás hátráltat(hat)ja a vállalkozásszerű üzemeltetést, de alapvető fontosságúnak kell tekintenünk a hatékonysági és eredményességi elvek mentén felépített működtetést. Ez bizonyos tényezők felmérésével kezdhető csak el. Ezek közül az egyik, hogy az emberek már másként közelednek a kultúrához. Az intézményeink haszna már nem kizárólag a tudományos feldolgozásban keresendő. Attrakciókat, produkciókat kell létre hoznunk, hogy a turisztikai piacon megfelelő szereplővé váljunk. Éppen ezért a múzeumban dolgozó fejlesztő részlegnek, a muzeológusoknak nem csupán a meglévő értékeket kell megőrizniük, hanem újakat is kell keresniük. Olyanokat, amik érdekesek a látogatók szempontjából, de egyben erősítik a szakmai profilunkat is.4 1 írásom alapját a Múzeumvezetői ismeretek című akkreditált képzésre beadott záródolgozatom adja, melynek címe: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményi rendszerének innovációs lehetőségei és a Gyűjteményi Osztály szervezetfejlesztésének irányai 2 Vö. GOUDSBLOM, Johan 2002. 174-181. 3 MILC = Multifunctional Institution of Local Culture. INKEI Péter 2003. 4 Vő. MEDNYÁNSZKY Orsolya 2008., KALLA Zsuzsa 2015., VÁSÁRHELYI Tamás 201S. 133
