Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGY ZOLTÁN: Petró háza
Vaszjugánba a spontán lakosságáramlást, így Ozernoje lassan elnéptelenedett. A korábban itt lakó hanti családok közül a Szinarbinok is mind elköltöztek, így kizárólag a Milimovok, vagy a hozzájuk beházasodott családok maradtak itt.15 Petró anyja volt a falu utolsó állandó, bejelentett lakosa, 1973-ban ő is beköltözött Novüj Vaszjugánba, majd 1974-ben utolsóként Petró és családja - akik lányuk születése óta valójában Novüj Vaszjugánba voltak bejelentve - hagyta el a falut. Ozernoje tehát újra külsőséggé, Novüj Vaszjugán16 17 nem önálló, állandó lakosság nélküli külsőségévé degradálódott. Mindezeket a folyamatokat jól illusztrálják a település demográfiai változásának sarokpontjai: Ozernoje háztartásainak és lakosságának adatai17 állandó lakosú háztartás állandó lakos 191 1 5 31 1940—42 23 1 14 1952-54 18 47 1955-57 14 69 1968 4 22 1973 2 5 19741979-ben a faluban olajfúrótornyot állítottak, kísérleti fúrásokat végeztek Petró házának közvetlen szomszédságában. Ekkor újra házak épültek Ozernojéban: öt barakkot hoztak ide az olajbányászoknak, emellett még egy étkezdét is építettek. A kút azonban nem volt nyereséges, gazdaságos, ezért egy év után el is hagyták a területet, rengeteg hulladékot és egy nyersolajjal erősen fertőzött tavat maguk után hagyva. A falu azonban nem szűnt meg létezni. A szomszédos Novüj Vaszjugánba költözött hanti családok közül néhányból a férfiak - köztük Petró is - a kétezres évek kö- zepéig-végéig visszajártak szülőfalujukba. Ennek oka elsősorban az volt, hogy szakképzettség híján nem találtak maguknak munkát a központosított településen, szinte egyetlen lehetőségük az maradt, hogy szülőfalujukba rendszeresen kijárva itt teremtsék elő családjaik gazdasági bázisát, korábbi megélhetési stratégiájukat alkalmazva: halászattal és vadászattal. Ennek hatására kétlaki életet kezdtek élni: Novüj Vaszjugánból kéthetente, havonta mentek ki a faluba hosszabb-rövidebb időszakokra, nagyjából az év felét töltötték ott. Hozzátartozóik állandóan Novüj Vaszjugánban tartózkodtak, Ozernojét gyakorlatilag nem is látogatták: a családok gazdasági élete és magánélete sajátosan szétvált földrajzilag is, Ozernoje gyakorlatilag munkahellyé vált. Az 1990-es években, az orosz rendszerváltás utáni időszakban18 a központosított gazdasági rendszer gyakorlatilag széthullott, a szövetkezetek szétesésével a prém-, hal- és bogyóátvétel rendszere összeomlott, vadászatból is egyre kevésbé lehetett megélni. Ugyanakkor a munkalehetőségek száma is rohamosan csökkent, ráadásul éveken keresztül komoly késések voltak a fizetések és a nyugdíjak kifizetésében, vagyis egyre többen szorultak rá arra, hogy megpróbáljanak jövedelmet, pluszjövedelmet termelni maguknak az erdő kiélésének segítségével. 2. kép. Ozernoje látképe 1992-ben. A kép jobb oldalán látható Petró telke. Tőle balra, a tó mellett a falu szent fája áll. A kép közepén az a ház látható, amit akkor Petró öccse lakott, míg a bal sarokban a Petró nővéréék által lakott ház fekszik. A kép hátterében jól kivehető a kétszintű erdő: az alacsonyabb lombmagasságú területen korábban házak álltak. 1992-ben, amikor először jártam Ozernojéban, négy házban laktak, ezekbe jártak rendszeresen: Petró, az ő öccse, nővére a férjével és a fiával, és a nagybátyja, valamint Petró öccsének a két veje is rendszeresen megfordult itt. Ez a két fiatalember állandó munkahellyel bírt, ide csak alkalmilag, szabadságaik idején jártak ki. 1998- 99-ben a faluban ugyancsak négy lakóház állt, ezekbe ugyancsak nyolc ember járt ki viszonylagos rendszerességgel: az egyik fiútestvér meghalt, akárcsak az egyik vő, de ide kezdett járni egy vaszjugáni hanti férfi is, aki nem volt rokon; sőt átmenetileg köztük élt egy orosz származású vadász is. Egy volt mindössze közülük, akinek nem ez volt az egyetlen jövedelemforrása, a többiek ebből éltek meg. Azóta szinte mindenki, aki korábban itt élt, meghalt, még az időközben Ozernojéban új házat építő fiatal hanti férfi is. Az utolsó férfi, aki itt is született, 2016-ban halt meg, így ma ketten járnak ide rendszeresen vadászni, mindketten oroszok, akik hajdan itt élő hanti családokba házasodtak be. Egyikőjük, Petró testvérének a veje, aki már 1992-ben is alkalmanként kijárt ide, időnként mun15 Ennek megfelelően a korábban Jöyrec puyol-nak nevezett falurészt 1992-ben már Posko-ként emlegették, ami az ott lakó, Milimov lányt feleségül vett, Kolmakov családba tartozó férfi keresztnevére utalt. 16 A települést 2016-ban 2536 fő lakja annak hivatalos honlapja szerint: http://www.nowas.tomsk.ru/content/obshhie_svedenija (letöltés: 2016. november 14.) 17 A Kargaszoki Önkormányzati Irattár háztartás-összeírásai alapján 18 Oroszul nuxue deenHocmbie - 'rossz/gonosz/nehéz/súlyos vagy merész/vakmerő kilencvenes évek’ 367
