Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGY ZOLTÁN: Petró háza
pugol). A falu legnyugatabbi részének a neve arra utalt,9 hogy ott korábban hanti hősök földvára volt - az itt található bronzkori leleteket.) saját őseikkel kötötték össze a helybeliek.10 * A faluban a 19-20. század fordulóján általában öt háztartásban laktak, 1911 -ben 3 I lakosa volt. A huszadik század elején a Vaszjugán-folyóra induló spontán orosz betelepedés a települést nem érintette. Ugyanakkor az 1931-ben kezdődő sztálini politikai kitelepítések itt is erősen éreztették hatásukat. Tudni kell, hogy ide a Vasz- jugán mellé, ami része volt a korábbi híres-hírhedt Nari- mi Krájnak,11 vezetett a harmincas-negyvenes évek kitelepítésének egyik legnagyobb hulláma. A folyó mellé 1930- ban még csak 2676 családot telepítettek, az igazi tömeges kitelepítés 193 I -ben kezdődött, amikor a korábban alig 2500 lakosú Vaszjugán-folyó mellé egy év alatt több mint 40 000 embert telepítettek le. Ez a kitelepítési hullám tovább tartott 1932-33-ban. Az 1937-es „nagy terrort” követően a 40-es évek elején, a kulákok kitelepítése után, egyes bűnösnek titulált népek tagjait kezdték kitelepíteni ide. A Narimi Kráj területére elsősorban a Baltikumból telepítettek át zömében észteket, de letteket, litvánokat is, míg a Szaratovi területről németeket hurcoltak be. 1948-49-ben érte el a területet az utolsó kitelepítési hullám, elsősorban a Kaukázus vidékéről. Az ide telepítettek ossz lélekszámát csak becsülni lehet, de mindenképpen árulkodóak a mai demográfiai adatok, ugyanis egyes becslések szerint a kitelepítettek és leszármazottaik aránya a “lömszki megye területén meghaladja a 70%-ot.'2 Ezek a politikai betelepítések már Ozernojéra is közvetlenül hatottak, hiszen ennek következtében a falu lakossága jelentősen felduzzadt: 1940-ben 23 háztartásban már I 14 ember élt. A létszámnövekedés hatására a falu képe is megváltozott: addig az öt ház szétszórtan feküdt a falu területén, alkalmazkodva a domborzati viszonyokhoz, vagyis elsősorban a magas helyeket keresték. A betelepítések után már nem csak a magasabb pontokon építettek házakat, és kialakult az egyutcás, soros falu képe. Mivel mélyebb helyekre is építkeztek, a tavaszi magas vízállás gyakran elöntötte a házakat. Az utcás falu kialakulásával párhuzamosan körülkerítették a házakat, kerteket kerítéssel is. Az út körülbelül a falu közepén húzódott, a szabad helyek kertekkel voltak elfoglalva - a tehenek az erdőbe jártak legelni, mert már nem volt helyük a faluban.13 Gazdálkodási rendszerük ekkor, az 1930-as évektől kezdődően sem változott jelentősen, bár annak szervezeti keretei gyökeresen átalakultak. Vadászatukat és halászatukat a Molotov kolhoz keretében űzték továbbra is,14 állataik szintén szövetkezeti tulajdonba kerültek. A kolhoz gyakran szervezte ki őket a falutól nagyobb távolságra, akár a Vaszjugánra is egyes folyószakaszok lehalászására, emellett a tűzőrség munkájában is részt kellett venniük. A betelepítettek lehetőség szerint beilleszkedtek a település gazdasági rendszerébe, újításként je- genyefenyő-gyanta feldolgozó telepet hoztak létre. A betelepülőket a helybeliektől a külsőségek, a vadászházak hiánya különböztette meg. Az ötvenes évektől először a harmincas-negyvenes években idetelepítetteket költöztették be a szomszédos, 1933-ban alapított Novüj Vaszjugánba, amely 1939 és 1959 között az önálló Vaszjugáni járás központja volt. Ozernoje infrastruktúráját gyakorlatilag megszüntették: bezárták mindkét kereskedelmi lerakatot, azt is, amelyik átvette az itteni terményeket, és azt is, amelyik árut terített; megszüntették a kétosztályos iskolát, valamint az egészségügyi ellátópontot is. Ez tovább fokozta Novüj I. kép. Petró rajza Ozernojéról, amiben a gyerekkora faluképét vázolta fel. (1992) 9 Woc wala - ’város helye’ 10 KIRJUSKIN, Jurij Fjodorovics-MALOLETKO, Alekszej Szergejevics 1979. I I A közigazgatási egységek elnevezéseit lásd az I. jegyzetben. 12 KRASZILNYIKOY Szergej 2003.; MAKSEJEY Vadim 2007.; MONGOLINA, Natalja Genrikovna 2008. A maradék 30% tesz ki mindenkit, nemzetiségétől függetlenül, aki nem kitelepítettek utóda. Összehasonlításképpen emlékeztessünk rá, hogy a 2010-es népszámlálási adatok szerint a hantik aránya az oblaszty területén mindössze 0,07%, az itt élő úgynevezett őslakos népeké összesen alig 0,4%-ra tehető. 13 A nagyarányú betelepülés előtt, majd a későbbi visszasorvadás után az állatok a faluban is legelhettek. 14 Az áttekintett levéltári források alapján a kolhoz elsősorban halászattal foglalkozott, éveken keresztül túlteljesítette a kitűzött célokat, rendszeresen kitüntetésben részesültek. 366